Heves megyei aprónyomtatványok 20/I
választottunk példának ilyen egymástól eltérő karakterű, más művészi elveket valló, különböző emberi magatartású művészeket, mert ez is azt bizonyítja, hogy nem a műfaj határozza meg az alkotás művészi, társadalmi értékét. Végül, de nem utolsósorban említsünk meg néhány művészt a közelmúltból. Teljes lenne-e a kép, ha Der- kovits Gyula, Vajda Lajos, Szőnyi István iskolateremtő munkásságából kirekesztenénk közismert akvarell- jeiket, gouache-aikat? Megint azt a kérdést kell feltennünk, vajon ismerik-e ezeket a műveket azok, akik ezt a műfajt elavultnak, nem elég „modernnek” tartják? Az egyetemes és a magyar művészettörténet felsorakoztatott példáival szemben viszont mégis számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy az akvarell napjainkban a művészet mostohagyermeke. Az akvarellfestőt kicsit úgy tekintik, mint aki vizes festékkel virágzó bokrokat vagy őszi leveleket fes- tegetve, kék egekbe, sőt „kanosaiul festett egekbe néz”, lehetőleg „távol a világ zajától”. Mi ennek az oka? Valószínűleg az, hogy a technika látszólagos köny- nyűsége, mutatóssága miatt, valamint a korábbi évtizedek rajztanítási gyakorlatából kifolyólag, az akva- rellfestés sokáig a kései, tartalmát vesztett impresszio- nisztikus látványfestés, a valóságutánzás mentsvára lett, valamint szép számmal akadtak dilettánsok, úgynevezett „vasárnapi festők”, akiknek szórakoztató kedvtelése az akvarellezés. de műveiknek nincs közük a művészethez, nem kiállítóterembe valók. Másrészt, mint minden műfajban, ide is betörtek az álmodernek. Hiszen lehet a festéket lecsurgatni, elkenni, szerepe van a véletlennek, de a nem jól sikerült foltokat is el lehet kendőzni néhány ügyes ecsetvonással. Most tehát valahol ott tartunk, hogy ha a műfajt föl akarjuk éleszteni, rangját visszaállítani, akkor gondos kézzel kell válogatnunk, hogy a közönség elé csak a legjobbakat vigyük. Szaporítja gondjainkat az is, hogy a műfaj technikai adottságai, a rátapadt előítéletek miatt nem közkedvelt — és mint minden bensőségesebb, intimebb kis műfaj — a közönségtől is nagyobb fokú aktivitást, elmélyülést, értőbb szemet kíván. Mindezek ellenére reméljük, hogy az előző bienná- lék anyagából válogatott kiállításunk és az elkövetkezendő országos biennálék bebizonyítják, hogy az akvarell és a gouache művészetének legkiválóbb kortárs művelői nem maradnak el az elődöktől. 6
