Heves megyei aprónyomtatványok 20/C

Néhai dr. Petró Sándor nagy értékű magángyűjteményének képzőművészeti darabjait már évek óta állandó kiállításon - a miskolci Képtárban - láthatja városunk közönsége. Gazdag iparművészeti kollekciója legszebb tárgycsoportjainak bemutatása mind ez ideig váratott magára. A szőnyegek, szelencék, miniatűrök több szempontból is egymástól távoli, funkcióban, technikában, művészi kifejező eszközök használatában rokon- és eltérő megoldásokat reprezentáló műtárgyak. A készítés szándéka azonban közös: a mindenkori szép emberi környezet meghittebbé, intimebbé varázslásának vágya. A szőnyegek a Kelet, a szelencék és miniatűrök a Nyugat iparművészetének jellegzetes darabjai.

A Petró-gyűjtemény keleti szőnyegeinek zöme perzsa, anatóliai, török és türkmén szőnyegkészítő műhelyekből került ki. Csomózott és szövött darabok egyaránt fellelhetők a kollekcióban. Különös figyelmet érdemelnek a hallatlanul finom és dús növényi ornamentikával díszített perzsa darabok, köztük egy szép, űn. szultán-fejes szőnyeg. Ritkaságnak számít az usak szőnyegek egy csoportjához tartozó, különlegesen szép, ún. erdélyi szőnyeg, - mely egyben a gyűjtemény legrégebbi 17. századi darabja.

Az európai ember számára a puha színpompás szőnyegek is luxustárgyak voltak egészen a legutóbbi időkig: a gyári termelés, a gépi szőnyeg-előállítás elterjedéséig. A kiállításunkon látható szelencék és miniatűrök a 18. és 19. század főúri, majd később fokozatosan polgáriasuk tárgy divatjának emlékei. A szelencékben eredetileg tubákot (dohányt), édességet, gyógy- és szépítőszereket, szépségtapaszokat, -flastromokat tároltak, de ettől függetlenül mint dísztárgyakat is szívesen gyűjtötték őket. Uralkodók és polgárok egyaránt versengtek egy-egy szebb darab megszerzéséért. A szelencék anyaga igen változatos: ezüst, olykor arany, elefántcsont, teknőchéj, achát, porcelán, üveg, lakk, a zománcok számos válfaja, valamint a felsorolt anyagok kombinációja számtalan változatban fordul elő az apró dobozkákon. Gyakoriak a portréval díszített darabok. A 19. század második felében a szelencék szerepét más tárgyak vették át: tégelyek, szivar- és cigarettatárcák, gyógyszertári üvegek, flakonok, dobozkák.

A miniatűrök elődjeit a középkori miniátorok - könyvillusztrátorok — munkáiban találjuk meg. A miniatűrök témája elsősorban a portré, de gyakoriak a zsánerjelenetek is. Anyaguk papír, pergamen és legtöbbször az áttetsző finom elefántcsont lemez. Nem ritka a porcelánlapra festett vagy a zománctechnikával megoldott miniatűr. Előfordul a szelence és a miniatűr kombinációja is. Ezeknek többsége zsebben vagy nyakban hordható ereklyés készítmény, melyek a kolostormunkák csoportjába sorolhatók. Érdemes odafigyelnünk a miniatűrök gondos keretezésére, mely leggyakrabban nemes fából, elefántcsontból és bronz öntvényekből készült. Az egyes képecskéken gyakran híres festők kompozícióinak másolásával, illetve átköltésével találkozunk. A fényképezés megjelenésével a festett, metszett vagy karcolatos nyomatok, valamint litográfiák divatja hanyatlásnak indult. Szerepüket ma a nyakban hordható fényképpel ellátott apró szelencék vették át.

Mindhárom említett iparművészeti műfaj kiváló darabjai nagy gyűjtői lelkesedéssel, hozzáértéssel és biztos ízléssel válogatta néhai gyűjtőjük.

Reméljük, hogy a Petró-gyűjtemény eddig ismeretlen darabjainak bemutatásával színesebbé, gazdagabbá tehetjük azt a képet, melyet dr. Petró Sándor műgyűjtői tevékenységéről eddig alkotott múzeumlátogató közönségünk.