Heves megyei aprónyomtatványok 19/N
ismerteti meg a látogatót a terület nevezetességeivel. Az Egyesület ajánlásával látogathatók a régió borászati helyei: a nagyré- dei Öreghegyi Borozó, a Szőlőskert Rt. Szőlészeti múzeuma, Bor bemutató helysége. Több településen hangulatos pincesor várja az ide látogató vendégeket (Szűcsi, Gyöngyöspata, Gyöngyöstarján, Abasár, Visonta, Domoszló, Kisnána.) Markazon a táj festői szépsége lenyűgöző a látogató számára. termesztése is. A XVIII.- XIX. sz. szőlőfajtáit már jobban rekonstruálhatjuk. Fehér fajták közül legelterjedtebb volt az ún. fehér szőlő (Lisztes), a Zöld szőlő (Budai és Szerémi zöld), valamint a Margit szőlő. A XIX. sz.- ban futottak fel a muskotályos fajták, elsősorban a Hárs szőlő. A szőlőtermelés fénykorát a Napóleoni háborúk negyedszázada jelentette. Az igazán számottevő pincészetek, a térség ma már műemlék borházai, kúriái, kastélyai ekkor létesültek. (Visonta, Abasár, Gyöngyöstarján) Később a Habsburg birodalom védett belső piaca jelentette a tisztes megélhetést a térség lakóinak. Az 1880-as filoxéra vész tönkretette az addig virágzó szőlőkultúrákat a Mátraalján. A jelentős állami segítséggel elvégzett rekonstrukció új szőlőfajtákat honosított meg a borvidéken, és ekkor alakult ki a napjainkban is jelentős szőlő oltvány előállítás. Ma az ország legnagyobb törzsültetvényei, oltványiskolái a Mátraalján találhatók (Abasár és környéke). Napjainkra a fehérbort adó szőlőfajták dominanciája jellemző a borvidékre. A nagy felületen meglévő hun- garikumok (Olaszrizling, Hárslevelű) mellett a világfajták (Chardonnay, Szürkebarát) aránya is jelentős. A borok között meny- nyiségben a rizling típusúak vannak túlsúlyban, de a piaci súlya az illatos boroknak Muskotály, Tramini - jelentős. A kék szőlők aránya kicsi (16%), de az új telepítések zöme a kék szőlőkből tevődik ki. A vörös borokra a könnyedség, a gyümölcsös illat a jellemző melyek színe leginkább a rubint idézi. A Borvidékre érkező látogató egyre több helyen kóstolhatja meg a Mátraaljai termelők borait. Ebben jelentős segítséget nyújt az 1998-ban megalakult Borút Egyesület, mely a borkóstoláson túl a térség 15 településén Aki a Mátraalja borait szeretné kóstolni, összehasonlítani, annak célszerű meglátogatni a Gyöngyös Fő tér 10. szám alatt található Mátraaljai Borok Házát, ahol több mint húsz termelő száznál több palackos bora látható, s ezek jelentős része helyben kóstolható. A Borok Házában egyszerre maximum 50 fő fogadására van lehetőség. Az előzetes bejelentkezés, programegyeztetés a (06 37) 302-226 telefonon történhet. Évek óta visszatérő rendezvénye a Régiónak a Gyöngyösi Szüreti Fesztivál, mely során, három napon keresztül, a város Fő terén mutatják be boraikat a Borvidék termelői. A Hegyközségek és a Hegyközségi Tanács szakmai rendezvények sorával segíti a térség szőlészeinek, borászainak szakmai fejlődését. Ezek sorából kiemelkedik a Borvidéki Borverseny mellett az Országos Borversenyek rendezése (Olaszrizling, Muskotály). Fcnó: Pataki József Péter Grafika: Csernyik Róbert A Mátraaljai Borvidék A Mátraaljai Történelmi Borvidék A Mátraaljai Történelmi Borvidék az ország 22 borvidéke közül területi nagysága alapján a második legnagyobb, a hegyvidékiek között pedig a legnagyobb a mintegy 7000 hektárnyi nyilvántartott szőlő ültetvényével. A borvidék a Mátra hegység déli lejtőin, kelet-nyugat irányban a Tárná és a Zagyva folyók által határolt területen, mintegy 15-20 km széles sávban helyezkedik el. A Régió a borvidéki besorolást csak az 1960-as évek második felében kapta meg, annak ellenére, hogy a területen ősi hagyományai vannak a szőlészeti-borászati tevékenységnek. A terület már ősidők óta lakott. Ezen a területen már a Honfoglalás előtt itt élő népek is foglalkoztak szőlőműveléssel, borkészítéssel. Szent István király idején már nagy hagyománya volt a szőlőtermesztésnek. A Mátra lábánál széles skálája található a különböző, vulkánikus eredetű talajoknak. A domborzati szeldeltség és az igen magas napsütéses órák hatására olyan mikroklíma alakult ki , amely páratlan szépségű fehérborok készítését teszi lehetővé. Ez a hely: „Ahol a Nap és a hegy összeér”. Az itt készült fehér borok elsősorban friss, virág és gyümölcs illatukról híresek. A területre látogatva éreznünk kell, hogy nemcsak az ország legnagyobb, hanem az egyik legrégebbi Borvidékén járunk. Sajnos a történelmi emlékek nagy részét a török megszállás 150 éves időszaka tönkretette. Annak ellenére, hogy a Borvidék 22 településének első írásos emlékei az 1200-1300-as évekből datálódnak, kevés a hiteles emlékhely ezeken a településeken. A török hódoltság alatt elnéptelenedő falvak mellett több településen tovább élt a szőlőművelés, a bor készítés hagyománya, hiszen a vallási tiltás ellenére a törökök is szívesen kóstolgatták az itteni „zafírhoz hasonló színű” borokat. Ekkor vált uralkodóvá a térségben a kék szőlőfajta a „törökszőlő”, és terjedt el a csemegeszőlő
