Heves megyei aprónyomtatványok 19/M
A találkozás elutasítása: halál, késznek lenni a találkozásra: élet. Es még valami: az a fajta találkozás, ahol a partnerek erejükre, egyenlőségükre támaszkodnak, vagy nemes versenyben állnak egymással, lenyűgöző élmény, csodálatos beszélgetéseket eredményez, jót tesz fizikai és lelki izmainknak, és nagy megelégedettséggel jár. Mindnyájan átéltünk már olyan találkozásokat is, amelyekben bizonytalannak éreztük magunkat, képtelennek a segítségadásra és a kellő reagálásra, s amelyet beszélgetőtársunk mégis olyannak élt meg, hogy az számára segítség, jótékony és hasznos volt. Erősek szer tnénk lenni, de akkor vagyunk erősebbek, ha merünk gyengék lenni. Az emberek közötti találkozás gazdagabbá lesz azáltal, ha a sebezhetőség nemcsak jelen van, de be is ismerik. Mindannyian európaiak vagyunk és annak az eszmének a jegyében neveltek minket, hogy az ember akkor éri el teljes dicsőségét, ha kezében tartja az életét, uralkodik a természeten, irányítja a történelmet. Ezért hiszünk a kétségbevonhatatlan igazságban, azt tanultuk, hogy a szeszélyes természet leigázható, hogy a rend legyőzi a káoszt, és a tudomány sebezhetetlenné tesz, s a kételkedést hűtlenségnek, az esendőséget fogyatékosságnak tekintjük. A tapasztalat nagyon különbözik ettől: az erő, hatalom, önuralom hangsúlyozása túlságosan gyakran szül magányosságot. Alábecsüljük a kételkedés alkotó erejét, amely pedig különös módon a haladás mozgatórugója, a gondolkodás megújítója, és csodálkozunk, amikor felfedezzük, hogy a gyengékre és elesettekre irányuló figyelem saját erős és gyenge oldalaink fontos vonatkozásait tárja fel. Ha arra kérlek, hogy hallgass meg, És te tanácsot adsz, nem teljesíted a kérésemet. Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg az érzéseim, 11
