Heves megyei aprónyomtatványok 19/M
mely átalakul új táncfigurává, majd várva, vágyva olthatatlanul, a röpte hirtelen elül s magas kezek mély csészéjébe hull. (Rainer Maria Rilke) Csupán az kell, hogy felismerjük, milyen mélységesen szükségünk van a kölcsönösségre. Ennek esendőségünk a biztosítéka. Szükséges továbbá annak belátása, hogy szükségünk van egymásra, hogy rátaláljunk embertársunkra és önmagunkra Az igazi találkozás ember és ember között, amikor egy zaklatott telefonáló találkozik egy zaklatott hallgatóval, közelebb visz az élet titkához, mint két olyan ember fegyelmezett társalgása, akik látszólag rendelkeznek a saját sorsuk feletti uralommal. Ezért nyúlnak az emberek a telefon után, ezért ad megelégedettséget, ha meghallgatjuk őket és ahogy lehet segítünk. Az ilyen tétova beszélgetések mögött rejtőzik a mindennél fontosabb felismerés, az, hogy szükségünk van egymás gyengeségére, hogy felfedezzük egymás erejét.- Annyira félek, ha tudná, mennyire be vagyok gyulladva!- Hallom a hangján.- Kérem, segítsen, de ...- De?- ... ne jöjjön túl közel!- Ön dönti el, mennyire mehetek közel.- Hogyan tud tényleg segíteni?- Én is ezt kérdezem, amikor megcsörren a telefon.- Megijeszti a félelmem?- De még mennyire! De ez nem azt jelenti, hogy nem akarom megosztani a félelmét.- Meg tudja osztani?- Talán, ahogy kifejezi magát, ahogyan a dolgokról beszél ...- Én ... 15
