Heves megyei aprónyomtatványok 19/K
1913. október 9. Roppant magas balkonon láttam, érdekes, hogy az a palota az Esterházy-palota volt, nem az övék. Kopogtam a flaszteren a botommal, lenézett, kérdeztem- Szabad?- Gyere! Ha gumi volna a botom végén, gondoltam, most felrúgnám magam a bottal. Leszólt megint: a kapu neked mindig be van zárva. Hangja szomorú volt. Kérdeztem, hogy mehetek fel? Azt felelte, hogy csak egyszerűen Jöjjek fel. Felkiáltottam: köszönöm és csókot intettem. Egy nagyot sóhajtottam és avval emelkedni kezdtem. Emelkedésem közben rájöttem, hogy iám, milyen egyszerűek a trükkök a moziban és örültem neki, hogy megtanultam, hogy kell felemelkedni. Még figyelmeztettem magamat, hogy el ne felejtsem reggelre, ha fölóbredek, mert tudtam, hogy most álmodok. A balkonon leborúltam a grófnő lábal elé, valamilyen sötét pijjamában volt, ez csalódást keltett bennem, mert mindig uszályos ruhában képzeltem el. Mindakét cipője orrát megcsókoltam, mindakét cipője orrán forgó, zendülő kis aranysarkantyu volt, vagy csak attól támadt, hogy megcsókoltam? Aztán fölemelt magához, átkarolt, sokáig csókoltam a száját, a csókolás közben belebeszóltem a szájába, nem tudom mit, mély vlsszhangos hangon és mintha inkább dal lett volna, amit beszéltem, úgy tetszik. Talán azt a parfümöt daloltam a szájába, amit a testén éreztem. Azután a térdén ültem, a fejét himbáltatta s úgy játszott velem, elkezdett dajka-hangon kérdezni:- Hol jártál báránykám? Én feleltem, úgy ahogy abban a gyermekversben kell:- Az erdőn asszonykám.- Mit ettél báránykám?- A la carte asszonykám. Erre kacagott és én is kacagtam bolond válaszomon. Aztán kérdezte:- Mit ittál báránykám? Erre nem emlékszem, mit feleltem, de azon Is kacagtunk. Aztán azt kérdezte:- Miért sírsz báránykám?- Megvertek asszonykám - azt feleltem és tényleg sirtam és borzasztóan féltem, hogy könnyeim lecsepegnek a vállára. Könnyeimen át láttam, hogy beborúl a vágytól a szeme, átöleltem a nyakát és ideadta forró száját és csókoltam, csókoltam, egyszer csak elkezdtem bolondozni vele, p, p, p, így csókoltam, mint aki a cigarettáját szívja s minden csók után emeltem a fejem és elfújtam a füstöt. Elkezdett megint kacagni, én is, hangos kacagásra ébredtem. (Szegény, grófnőről álmodott)
