Heves megyei aprónyomtatványok 19/K

TÉVEDÉSEK VÍGJÁTÉKA illiam Shakespeare (1564-1616) feleségét, két lányát Stratfordban hagy­va Londonba szökött. Néhány évet tekergeti a nagyvárosban, alkalmi munkát vállalt, például lovakat őrzött a színház mellett. Aztán a színházban kapott munkát, színlapokat osztott, ügyelő lett, kisebb szerepeket játszott. Huszonhat évesen megírta első drámáját, a VI. Henriket, rá egy évre első komédiáját, a Té­vedések vígjátékát. Négyszáz év távlatából sok rejtély övezi az írót, írásait. Va­lószínű, hogy a latin vígjáték legnagyobb mesterének egy komédiája lehetett a példa, melyet valószínűleg latinul olvashatott, ugyanis ebben az időben még nem fordították le Plautus Az ikrek című vígjátékát angolra. Az is valószínű, hogy Plautus komédiáját Menandrosz Testvérek című vígjátékának felhaszná­lásával írta, és valószínű, hogy Shakespeare Plautus más darabjának elemeit is átvette. Menandrosz az időszámításunk előtti negyedik, Plautus a harmadik században élt. Akkor még álarcban játszották a drámát, tehát nem lehetett gond ikreket megjeleníteni. Csakhogy Shakespeare idejében már némi festék fedhette csak a színész arcát, és nem valószínű - mint ahogy nem is volt így - hogy ikrek legyenek a színészek között. Mi több, Shakespeare megduplázta az ikrek számát, két ikerpár már statisztikailag is lehetetlen. Mivel magyarázható hát a sok személytévesztés, amire a vígjáték épül? Talán azzal, hogy az Erzsé- bet-kori színházlátogatók tudták, amit látnak nem valóság, hanem csak játék. Elfogadták, hogy a színészek úgy tesznek, mintha ikrek lennének, illetve mint­ha összetévesz tenék az ikreket. Talán azzal, hogy már Shakespeare idejében is a társadalmi rang, a ruha, a tárgyak jelenthették a társadalom számára az em­bert, így csak a ruhát, a tárgyakat, a rangot kellett kicserélni, s megkaptuk ugyanazt a személyt. Összetéveszthetően, felcserélhetően. Talán nem egymást figyeljük, hanem szerepeinket. A néző joga, hogy melyik megoldást választja. Vígjátékaiban Shakespeare mesebeli tájakra visz. Hol erdőbe, mely lehet az Ardennekben, vagy az Attikai félszigeten, hol napfényes mediterrán város­ba, melyet Ephesos-nak, vagy Illyriának hív, szó esik Szirakúzáról és Epidam- noszról, melyek közül az utóbbi Shakespeare idején Ragúza, ma Dubrovnik néven ismert. Ókori ismeretek keverednek középkoriakkal, sőt még korszerűb­bekkel. Amerikáról esik szó, az egyik Antipholus az Apostolok Cselekedeteinek Efezusról szóló híradását bontja ki, ugyanakkor a darab klasszicizál. Hol és mikor játszódik hát a Tévedések vígjátéka? Egy szóval lehet helyre és időre válaszolni: a színpadon. A színpadon kell a csodának, szemfényvesztés­nek megtörténnie, egyetlen természetes közegében, ahol újabb rejtélyekkel szembesülünk. Mi ez a zavaros történet, amit Aegeon előad? Miről is vitatkozik Szirakúzai Antipholus és Dromio? Mi ez a komor szín egy látszólag felhőtlen vígjátékban, amit Shakespeare Aegeon sorsában megfest? És végül: hogyhogy ilyen rövid a vígjáték? Reméljük, hogy előadásunk mindezen kérdésekre vá­laszt ad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom