Heves megyei aprónyomtatványok 19/K
Kutyák Kutyák Bereményi Géza Bereményinek „megadatott" mindaz, amiről a kezdők (vagy az örökös lelkiismeret-furdalástól kínlódó tehetetlenkedők) csak álmodozhatnak. Már első könyvénél - a huszonhárom évesen jegyzett A svéd királynál - azonnal felfedezi és ünnepli a kritika. Közben több mint száz dalt ír Cseh Tamás számára. S a Levél a nővéremnek, vagy az Antoine és Désiré sikere után nevét megjegyzi, s gyakran emlegeti a közönség is. Harmincévesen - ott van a Harmincéves vagyok premierjén a Vígszínházban. Aztán újabb könyvek, újabb darabok következnek. (1978 - a Legendárium éve. 1979-től a Légköbmétert. játsszák a Pesti Színházban. 1980-ban a Halmiért - Hamlet parafrázisáért - lelkesedik a kaposvári közönség és a kritika). De Bereményi ott van a legérdekesebb magyar filmek születésénél is. Forgatókönyvíróként jegyzi például Kézdi Kovács Zsolt A kedves szomszédját és Gothár Péter több díjat nyert Megáll az időjét. 1985-ben pedig filmrendezőként jelentkezik. És nem is akármilyen filmmel! A tanítványok - amely megkapta a filmkritikusok és az idei szemle egyik fődíját - tényleg „ünnepi pillanat” volt az őszi bemutatóévadban. Hiszen a 38 éves író első munkája - történelemszemléletben, a hagyományok vállalásában, s a legszemélyesebb hangvételében - kétségtelenül a magyar filmművészet nyeresége. Sejtem, tudom, iszonyatosan kemény munka, gyötrelem, kín feszül az érzékelhető siker, a népszerűség mögött. (Mert a könyvek, a darabok, a dalok, a filmek megszületéséhez nem elég az öntipró elégedetlenség; le kell ülni az íróasztal mellé). Ahogy Bereményi is nyilatkozik egyik írásában: ....Nemcsak akkor dolgozom egy r egényen, ha kedvem van hozzá. Ha nem csinálom, lelkiismeret-fúr dal ásom van. Kedvetlen vagyok. Ez aprólékos munka. Fenekelés. Szívósság és kitartás kell hozzá. Támpont...” ,,A próza az örök menedékem. Mentőöv... Ezen mérem magam. Olyan vagyok, mint a tékozló fiú, írhatok bármit, csábíthat könnyűnek látszó feladat, bűnbánóan térek vissza hozzá...” Mindenesetre Bereményi Géza - minden műfajban - a tudatos, a keményen, következetesen dolgozó író típusát képviseli. Jól tudja: mindig valami újba kell kezdenie -, ha lépést akar tartani önmagával, s a ,,nagyon fiatalon, csukott szemmel” vállalt írói léttel. ír - tehát van! S ez nemcsak kemény munka, de oltalom is számára. (Népszava, 1986 V. 1. G. I.) PRÓBAFOTÓ Nyáry Bernadett, Lisztóczki Péter 2 3 Kutyák Kutyák PRÓBAFOTÓ Moravek Krisztina, Vókó János Pálfi Zoltán, Fekete Györgyi Bereményi útja a Huszonötödik Színházba vezetett, s az itteni bemutató reményében írta meg - Gogol nyomdokain haladva, tehát a fogódzó-keresés jellegzetes gesztusával - Orr című verses művét. Ennek érdekessége a verses forma - a dalszövegeket író, a Pannónia Filmstúdió munkatársaként pedig verses szöveget fordító Bereményi azonban jártas volt a kötöttebb versalakban is. Ebből a kísérletből lett később a Kutyák, ami azonban már sem a megrendelőknek, sem más színháznak nem kellett. 1979 tavaszán jelent csak meg nyomtatásban, a Színház című folyóirat drámamellékletében. Szokatlansága miatt azóta sem kapott színpadot, a színházak műsortervében nem szerepel, a rugalmas Bereményi azonban átdolgozta rádiójátékká. S nem csupán élelmesség, hanem a kezdeti kísérletezések után az adekvát forma fölismerése: ezt a darabot valóban igen nehéz lenne színpadra állítani. A Kutyák a szimatolás drámája. A múltszaglászásé. Két férfi, aki már régen öngyilkos lett, meg egy nő, aki most vetett véget az életének, kiemel az élők sorából egy fiatalembert - a vőlegényt, Kálmánt -, kutyává varázsolják, tulajdon orrukkal fölorrozzák, hogy ez az Orr, e Koncentrált és Megsokszorozott Orr, ez az Emberkutya egy plusz három orrával eredjen a múlt illatainak, szagainak nyomába. Szagokban él itt a történelem és sors. Valami bűzlik, nemcsak Dániában, hanem Kálmán apjáéknál és Vera apjáéknál is. Az erkölcs és a kapcsolatok gépezetében mindig mindenkinél rohadt valami. Sorsunk parányi részecskéi megtapadnak a pórusokban, lerakódnak a testhajlatokban, hogy a szeretet, a gyűlölet, a közömbösség súrlódásai átvigyék őket embertársainkra is. A történelem mocskolja bőrünket. Fertőznek, s fertőzünk. „Hát itt mindenki mindenkinek a mindenkije?” - kérdezi kétségbeesetten Daisy, s jellemző: aki így kiált föl, abban nem tudatosul, hogy ő valamennyi férfiszereplővel szerelmi kapcsolatot folytatott. Itt olyan sűrűn keresztezik egymást az életek, életutak, s olyannyira főútvonalak közvetlen közelében torkollanak zsákutcába sorsok, hogy a cselekedetek és következmények soha nem maradnak az egyes ember magánügyei. Ami történt, mások és más nemzedékek gondolkodását, életét is meghatározza. Vár, Baross utca, pruszlik, „Kétszer kettő néha öt” - a szerző csak ennyivel, s a nevekkel utal Magyarországra. Több díszlet és kellék nem szükséges. Régen elképzelhetetlen volt még a gondolat is, hogy létezhet dráma „sztori” nélkül, létezhet drámai hős cselekvési tér és drámai cél nélkül. Korunk drámája bebizonyította, hogy mindez lehetséges, és örömteli meglepetésként az is bebizonyosodott, hogy ez az újfajta dramaturgiai szemlélet frissítő és erjesztő mozgásként a magyar drámairodalomban is meghonosodott, sőt váratlan meglepetésekkel is szolgál. (Tarján Tamás) PRÓBAFOTÓ Dánffy Sándor, Bakody József TISZmETPÉtDBH 4 5
