Heves megyei aprónyomtatványok 19/K
Márai Sándor: Kaland (19401 Dr. Kádár Péter javakorabeli, népszerű, sikeres professzor, szép, fiatal feleséggel, kitüntetésekkel, hűséges munkatársakkal, és egy új, modern klinika igazgatói kinevezésével. Élete azonban váratlan fordulatot vesz - épp az ünnepélyes kinevezés napján: fiatal kollégája, Dr. Zoltán ugyanis bejelenti, hogy nem vállalja el a klinikán rá váró állást - feladja karrierjét - elmegy a városból, talán az országból is a teljes bizonytalanságba. S mindezt egy nő miatt teszi... Pálos doktornő régóta sejti a fiatal tanársegéd utazási szándékát, hiszen valamikor bizalmas viszony volt Zoltán doktor és közötte, - szenvedélyes féltékenységgel próbálja kideríteni, hogy ki lehet az a nő, aki miatt Zoltán ezt az elhatározást hozhatta... A csalódott professzor nehezen dolgozza fel a tanársegéd határozott döntését, viszont felesége kétségbeesett vallomását már a tapasztalt orvos bölcsességével és ravaszságával, nem pedig az idősödő férj elkeseredésével és vádló lelki- ismeret-furdalásával veszi tudomásul: az asszony ugyanis szerelmes Zoltán doktorba, ő az a nő, aki miatt a tanársegéd feladja karrierjét... Dr. Kádár megvizsgálja egészségi állapotára (is) panaszkodó feleségét, s ugyan nem engedi a szerelmes asszonyt nyílt vallomást tenni, de hagyja elutazni Zoltánnal, sőt, a tanársegédet titokban biztosítja támogatásáról is... A drámai döntésnek nem csak a feleségébe halálosan szerelmes férj rendkívüli jósága, lelkiismeret- furdalása (vagy önzése?) az oka, hanem az a diagnózis is, amit vizsgálat közben megállapított az asszonynál. A nő ugyanis gyógyíthatatlan beteg. A professzor meghozza a legnagyobb emberi áldozatot, amit egy őszintén szerelmes férfi hozhat: lemond feleségéről, hogy az, élete utolsó, nagy kalandjába belevághasson, mielőtt még a legnagyobb kalandba kelljen elindulnia: a halálba. i I ! „Az életnek számomra csaknem vége, s ami maradt még, azt meg akarom tölteni az egyetlen lehetséges tartalommal. Ez a tartalom a nőm. Meg akarom tartani ezt a nőt a maradék időre, s nemcsak testi valóságában és jelenlétében, hanem érzéseiben és indulataiban is, melyeket megzavart a szerelem, ez a torz és vad támadás; a szerelem, melyet irántad érez. Ez a szerelem lázadás. Talán jogos lázadás, de sérti érdekeimet. Én ezt a lázadást letöröm, mint ahogy minden lázadást letörtem, mellyel eddig találkoztam életemben. De mert a ti szerelmeteket nem törhetem kerékbe, s nem akaszthatom fel lábainál fogva a város kapui elé, s nem kergethetem mezítláb és pucéron a havas éjszakába: így megvásárlóm.” (M árai Sándor: Vendégjáték Boka noha n, 1940) „Márciusi nap, mikor nem mozdulok ki az elsötétített szobából, s a lehúzott redőnyök mögött, munka, piszmogás és bíbelődés között érzem, hogy odakünn a világban készül valami, ami kissé tisztátalan, szutykos és édes, kissé olyan, mint a pezsgő, de olyan is, mint a megalvadt vér, harsány és áléit, pettyesen tarka, és rikítóan közönséges, s a napsugár úgy hatol a világ viháncoló testébe, mint egy arany oltótű, mely egyszerre ad mákonyt és koffeint mindennek, ami test és szövet. Micsoda kaland! - gondolom. S összébbhúzom a függönyöket.” (Márai Sándor: A négy évszak - március)
