Heves megyei aprónyomtatványok 19/K
VILÁGOS UTÁN JÓKAI A világnak legcsendesebb országgyűlése Aradnak jutott. Mindössze tíz képviselő jelent meg. Komoly, szomorú alakok. Pont kilenc órakor megnyitotta az öreg Palóczy László, reszketeg hangon. Jelentette, hogy fegyverletétel el van határozva az oroszsereg előtt, hogy a haza elveszett, s könnyekre fakadt, mire az egész tisztelt ház könnyezni kezdett, a karzat is sírt odafenn. Visszaijesztő jövő várt Jókaira, mert noha egy uncia vért nem ontott ki az ellenségből, mégis el lehetett készülve, hogy halállal lakói a cikkeiért, ha elfogják. Amint másnap lehorgasztott fejjel megy az aradi utcán, a mellette elhaladó fiirhéces bricska kocsiról rászól a paraszt kocsis: -Gyere, ülj fel, Jókai! Habozva tekint szét, ki szól hozzá, de más élőlény nincs, csak a paraszt.- Elviszlek a feleségedhez - mondja a lobogós ingű kocsis - Gyulára. Jókai megnézi figyelmesen, s Kossuth titkárjára, Rákóczy Jánosra, elkeseredett politikai ellenfelére ösmer benne. De volt is most már politika! A pártoskodást, mint egy rossz álmot elhessenté egy dermesztő fuvalom, Világos felől jövő. A Rákóczy kocsiján menekült a megelevenedett utakon, melyek tele vannak a menekülők sokaságával. Van, aki szembejön, az is menekül, van, aki oldalt megy úttalan utaknak csapva. És egyik se tudja, nem megy-e éppen a veszedelembe? Nejének már kész terve volt a férje elrejtésére. Telepi György, a színház komikusa tanácsolta neki Tardona községet a borsodi hegyek közt, ahol a felesége nővére, Csányiné lakik. Csányiék nagy szívességgel fogadták őket. Rákóczyt másnap már Csányi vitte el kocsiján mint cselédjét Gömörbe, de Jókainé ott maradt néhány napig. Aztán a bujdosó egyedül maradt. Nem keltett gyanút a köznépnél. Apró malmokat készített, bicskájával örökké faragcsálván, elbocsátotta a patak vizén, s a falusiak rámondták: a gyermek. Nagy sétákat tett a Bükk sziklatömbjére, a Szentlélek hegyre a pálos kolostor romjaihoz. Ez egyedül való bolyongásaiban szerette meg úgy a zordon természetet. Mindig szívdobogva tért meg azonban a csendes Csányi-házba, mert a hírek ide is eljutottak, hogy Klapka föladta Komáromot, hogy mi történt Aradon október elején és hogy mi történik az Újépületben folytonosan. Elfogatásokról, bebörtönzésekről járt a hír, sok érdemes emberről, kik Olmütz és Kufstein kazamatáiban sínylődnek. És voltak napsugaras napok is, amikor a színháztól szökve ott toppant a szerető asszony. Munkakedvét az egész idő alatt nem találta fel, egyszer se nyúlt a tollhoz. Közel négy hónapig tartózkodott a Csányi családnál, nyár végén jött oda, és még a zúzmarás december is ott találta. Karácsony szombatján azonban megjött Róza asszony, a hidegtől kimart arccal, s egy összehajtogatott levelet húzott ki kebléből. Egy komáromi menlevél volt, melyet Klapka a vár föladásánál kötött ki katonáinak. Ezt nevezték akkor "jó papirosnak". Szigligeti Ede testvére, Szathmáry honvédkapitány szerzett egy ilyen kitöltetlen űrlapot, melybe aztán a Jókai személyleírása került. Ráduly Katalin, Bregyán Péter, Jónás Gabriella Kevéssel újév előtt "Kovács János" névre kiállított útlevéllel utazott Pestre. A menlevél ott volt ugyan a zsebében, de az csak az életét védte meg talán; mert híre járt, hogy harminckét író van a kivégzendők lajstromán a vértörvényszék előtt, s ezek közt Jókai is. Mégiscsak jobb volt Kovács Jánosnak lenni, a szabadsággal élni nem látszott tanácsosnak. Nem igen lehetett korzózni az Úri utcán, sem a Pilvax-asztalnál disputálni, se a Nemzeti Színház valamelyik zártszékében feszíteni esténkint, hanem rejtőzködnie kellett hol a neje lakásán, hol a budai hegyekben az Adliczer-vendéglőben. De ha szabadon járhatna-kelhetne is, mit érne vele? Pest már nem Pest többé. Egész utcák hevernek romban. A város minden vonalán takarítják el a törmeléket, az üzletek jobbadán be vannak zárva, az utcákon néhány ember lézeng. Az ismerős alakok mind eltűntek. Akinek neve volt, vagy be van zárva valahol az országban, vagy ki van zárva az országból. Kezdetben az irodalomnak alig van többje, mint egy kis szigete, a Szilágyi Sándor szerkesztésében megjelenő Magyar Emléklapok. Ebben kezdi meg Jókai a munkálkodást Sajó álnév alatt. A szabadságharcból vett témák, vázlatosan odavetett rajzok és történetkék. A Sajó név kevés ideig volt ismeretlen /némelyek Petőfit gondolták alatta/, de csakhamar fölismerték, hogy ez csak a Hétköznapok írója lehet. Lelke lassan visszanyeri egyensúlyát, élni és dolgozni akar, de közben bolondos terveket sző: örökségén földbirtok vásárlását tervezi. Ha egy kis birtoka volna Miskolcon, s ő maga ügyvédséget folytatna... De Róza asszony vétót mond a tervnek, irodalmi munkásságra élesztgeti kedvét. Haynau bukása után enyhült a helyzet kissé. A közönség a sorok közt való olvasást kezdte megszeretni, s különösen a forradalmi dolgok után kapkodott, mintegy dőzsölve a saját fájdalmában. A közfigyelem oly mértékben fordult az irodalmi termékek felé, mint azelőtt soha. Bár a "Sajó" név áll a köteteken, mégis folyton-folyvást hangzatosabbá válik a Jókai név. Mikszáth Kálmán BAJZA Bajza József lemondván a nemzeti színházi igazgatóságáról, 1848. július 1-jén, Kossuth Lajos sürgetéseinek engedve, Kossuth Hírlapja szerkesztését elvállalta. A kormány és az országgyűlés év végi Debrecenbe vonúitával, hevesi birtokára menekedett, majd miután a császáriak Gyöngyöst megszállták, a Mátrába vonúlt. Március végén Debrecenbe mehetett, Pestnek felszabadúltával pedig ide sietett. Az általa alapíttatni szándékolt politikai napilap a Futár, első és utolsó száma július 1-jén jelent meg. A kormány ügyei sebes hanyatlásával, azt Szegedre és Aradra követte: a világosi katastroph után pedig, más-más nevek alatt, először Szatmárba vonúlt, októberben a Balogh András, Tűzkő Sándor föl fedeztetés elől. KülsöSzolnokba. Egy s más pusztán, tiszai birtokosok tanyáin tartózkodott. Haynau nyugalmaztatásával, esztendei bújdosás után, valahára ismét visszatérhetett. Bár könyvtára lefoglaltatott, mégis rögtön jelentette kiadójának, hogy kész a Világtörténet középkori részét folytatni, de választ nem kapott. Ezen harmóniás, nyúgodt, elégiái kedély, mély elkeseredésében fellázadva, ironikus élessegge! számon kéri Istentől az áldozatokat /Fohászkodás, 1849/, majd egy véres végítéletben bízik, mely a szabadság napját felderítendi /Jóslat, 1850/; míg végre hattyúdalában /Nyugasztaló 1851 / a szenvedély árja csillapúltával, tépett keblébe visszatér a csend, s a bizodalom az erkölcsi rend örökvoltába. S itt végződik Bajza pályája. Nem kapott megbízásokat, a "gymnásiumok szervezési tervének" /Entwurf/ fordítása - melyet az akadémia megbízásából a kormány számára készített - is kiadatlanúl a bécsi közoktatási ministerium archívumában hevert. 1851-52. év telén aggasztó jelenségek az agy physíkai megtámadtatására mutattak, melyek a következett évben nevekedvén, szellemének kevés világos perceket engedőnek. Árnyéka maga magának járt az emberek közt: néha az akadémiai üléseket is látogatta, olvasgatott Goethében, régi szokásból inkább mint tiszta öntudattal és felfogással. Emlékezetének táblája puszta volt: rajta csak egy kép a múltból, Kisfaludy Károlyé, kinek neve, ha néha az övéi által kimondatott, a velőkig ható zokogásra fakasztotta. Ily állapotban, hasonlóan egy nyájas, szerető, beteg gyermekhez, mely nem gondolkodik, csak álmadozik és érez, húnyt el, szinte váratlanúl, március 3.1858. Toldy Ferenc SEGESVÁRON Millió kukorica-dárda Úgy áll ma is a zöld határ És fent a néma nap, akár Akkor, midőn őt halni látta És néma, csukott szájként lent Bezárt föld, a betelt verem, Mely befalta Elevenen, Mint mondja ma is a legenda- Élek még! jajdult fel - Dögölj meg! Hangzott /volt erre is tanú/ S rémképnek is bár iszonyú, A véres hullák rágörögtek S most csak a csend, a néma béke Állong egy felhő, néz a nap S itt az utca, hol átszaladt, Még szétüvöltve vége! vége! Álltam a hídon, hol előre Nézett még, hol még a jövőt Látta Bem zászlai fölött, 'délben kitörtek a mezőre/. Mit ragyogsz felém nevető had? Füvek, fák! Van sejtelmetek, Mit tűrtek, mit tettetek S ti emberek s te eszelős nap! Itt hörgött s itt nézte, kacagva Meghalni a bárgyú világ Legnagyobb épeszű fiát. Ki meggyógyítani akarta. 1855. november 17-én a Váci utcai 5-ik számú Kappel-házba költöztek. Éppen azon az emeleten volt szállásuk, hol azelőtt huszonöt évvel Kisfaludy Károly lakott és meghalt. Vörösmarty gyalog ment nejével; megismerte a házat, de nem gondolt arra, hogy ő is oly közel van a halálhoz. Alig indult föl a lépcsőkön, egyszerre csak összerogyott, egész haláláig nem Venczei Valentin, Lehoczky Andrea tért eszméletre Temetése november 21-én ment véghez, Kisfaludy Károly halála napján, délután három órakor. Pest emberi emlékezet óta nem látott ily népes temetést. Húszezer embernél több követte a koporsót, s a fogatok számlálhatatlan sora lepte el az utcákat. A főváros népe, öt sanyarú év nyomása után e temetésen lélegzett föl először szabadabban; ki akarta mutatni, hogy "megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán". A kormány érezte, hogy ez néma tiltakozás, s a hírlapokon bosszulta meg magát, melyek gyászszegélyben mertek megjelenni. Az életét nemzetének áldozott költő halálával is a nemzeti érzelem nyilvánulásra adott alkalmat. Gyulai Pál Illyés Gyula Tűzkő Sándor, Lehoczky Andrea, Saárossv Kinga, Nagy András, Blaskó Balázs, Kascsák Dóra VÖRÖSMARTY Az osztrák és orosz seregek előnyomulása júliusban Pest elhagyására kényszeríté a kormányt és országgyűlést. Vörösmarty, ki maga is képviselő volt, követte őket. Szegedre, Aradra együtt utazott Bajzával, a világosi katasztrófa után vele menekült Nagyváradra s onnan Szatmár megyébe. A két költő négy hónapig bujdosott és rejtőzött e távol eső megyében. Egyik birtokos a másikhoz küldötte őket, míg végre az üldözők nyomaikat vesztették. Háltak a szabad ég alatt is, egypárszor erdészkunyhókba kellett rejtőzniük. Gebén, Csanády Jánosnál írta Vörösmarty Emlékkönyvbe című költeményét. Mély bánatát családi csapások tetézték. Az első tudósítás hazulról, egyik kisleányának halála volt. Nemcsak lélekben lön beteg, hanem testben is. Midőn 1850 elején Fegyvemeken találkozott nejével, mármajdnem egészen ősz volt, és gyengélkedő. Elhatározta, hogy följelenti magát a katonai törvényszéknél, melynek szigora valamennyire már enyhülni kezdett. Elítéltetéséig szabadon bocsátották, majd 1850 nyarán pőre felfüggesztetett, s ugyanakkor Haynautól kegyelmet nyert. A hír már Baracskán találta a családot. Egészen 1853 tavaszáig lakott itt, mikor aztán szülőföldjére, Nyékre költözött. Életének ez öt éve csak lassú haldoklás volt. Sok csapás súlyosult reá, de a legnagyobb az volt, hogy elhagyta lelkének ereje. Az irodalom helyett a kertészet- és szőlészetnek élt; dinnyét és dohányt termesztett, kivált Baracskán, de Nyéken már abba is beleunt. Kerülte a társaságot, de a magány is terhére vált. Néha berándult Pestre, de még komorabban tért vissza. Barátjai nagy része bujdosott vagy börtönben szenvedett, Bajzát megőrülve találta, az Akadémia csak eltűrve, mintegy elbújva tartotta üléseit, az irodalom kegyetlen önkény alatt nyögött, a nemzeti nyelv kiszórjttatott mind a közigazgatásból, mind az iskolákból, s a fővárost az idegen hivatalnokok egész özöne borította el. Falun legalább nem láthatott ilyesmit. Egypárszor Deák Ferenc is meglátogatta; legkedvesebb barátja látására fölelevenedni látszott régi kedve, de nem sokáig tartott. Elővette a Lear királyt, be is végezte, Rómeó és Júliába is belekezdett, de csak egy pár jelenetét fordíthatta le. Betegsége 1853 őszén vett komolyabb fordulatot. Azonban még egyszer és utoljára föllobbant költői lelkesülése is. 1854-ben néhány költeményt írt, köztük A vén cigányt. MADACH Az orosz intervenció ellen a kormány keresztes hadjáratot hirdet. A Nógrád megyei választmány elnökének Madách Imrét nevezik ki. A nógrádiak Világos után szeptember 29-én Salgótarjánban teszik le a fegyvert, de a fegyverek egy részét sikerül elhordaniuk Alsósztregovára, ahol Madách a birtokához tartozó Újvilágpusztán egy csőszkunyhóban rejti el őket. Ugyanezen a napon Madách nővérét, Marie-t férjével és tizenötéves fiukkal együtt oláh parasztok meggyilkolják. A megyei igazgatás Madách Imrét nem tartja nyilván a gyanúsak közt, egyszerű földbirtokos, már a forradalom előtt is hivatalt vállaló megyei tisztviselő beteges, visszahúzódva él: ezt tudják róla. Egy februári napon vándor kér szállást Csesztvén. Udvardi Péter volt honvédőmagy. Madách Imre és öccse, Károly belföldi útlevelet kapnak, hogy elutazhassanak meggyilkolt nővérük fellelt holmijaiért. Az útlevélnek szalutáló csendőr nem veszi észre, hogy a kocsiban a takarók alatt még valaki rejtőzik. 1851. Ismét vendég érkezik. Ezúttal nem váratlanul. Madách értesítést kap titkos úton, hogy Kossuth egykori titkára. Rákóczy János Pesten rejtőzködik, de a felfedeztetés veszélye fenyegeti, segítségre van szüksége. Március 30-án ismét kap belföldi útlevelet, Károllyal együtt Marie hagyatékának újabban előkerült darabjait vehetik át Pesten. A titkos helyen váija őket Rákóczy, a bujdosót Imre szolgájaként viszik magukkal. Egy lejárt útlevél lefejtett pecsétje átkerül arra az űrlapra, melyet Madáchék csellel szereztek meg a szolgabírótól. Már csak egy hamis névre van szükség, hogy Rákóczy bárhol igazolhassa magát. Reiter Ignác lett belőle és "cseh vadász". Egy alkonyaikor Imre felolvas valamit, a gyermekek már aludni tértek, amikor váratlanul csendőrök nyomulnak be a házba. Tudták Madáchék, hogy a bujdosó Rákóczy eltűnt az ő parócai birtokukról, de csak sejtették, hogy éghetett lába alatt a talaj. A forradalom elnyomásának törvényemberei már jó ideje szaglásznak Madách Imre körül. Miért kér fegyvertartási engedélyt kilenc alkalmazottja részére valaki/* Azért, mert úgy hiszi, kérelmével eltereli magáról a fegyverrejtegetés gyanúját? Útlevelet kapott Pestre, átvenni megölt nővére holmijait, de miért használja ezt az érvényes útlevelet még négy pesti kirándulásra? Már egy hónapja faggatják, amikor váratlan fordulat következik be. Hajnik Márton fuzesgyarmati lakosnál fegyvereket találnak, letartóztatják, és ezen a Blaskó Balázs, Jónás Gabriella, Sata Árpád
