Heves megyei aprónyomtatványok 19/K
1911-1983 Columbus városában született, boldogtalan gyermekéveit itt töltötte. Az agresszív személyiségű kereskedő-utazóügynök édesapa a túlontúl oltalmazó édesanyához húzó beteges-nyápic kisfiút Miss Nancynek hívta. Ifjú évei az érzelmi bizonytalanság klasszikus szimptómáit mutatják. Az érzékeny, magányos, befelé forduló fiatalember korán az írásba menekült, mely felthetően életpótlék lett számára. Élete folyamán többször kapott idegösszeomlást, depressziói, hipochondriája és alkoholizmusa leküzdésére gyakran remélt aanalitikus terápiáktól. Egy szállodai szobában halt meg bizarr körülmények között: véletlenül lenyelte egy orvosságosüveg kupakját. Életében számos díjjal jutalmazták, kétszer kapott Pulitzer-díj at. Életművét közel negyven kötet, húsz dráma, regények, versek, novellák, szövegkönyvek, esszék és tanulmányok gazdagítják. Tennessee Williams Vallomása szerint íígy lett belőle író: „ Tizenhárom éves voltam és kereskedelmi iskolába jártam, amikor anyámtól írógépet kaptam. Azt akarták, legyek tisztviselő. Később az lettem - három éven át a St. Louis-i International Shoe Company-ban. Itt kaptam azonban első idegösszeroppanásomat és ezért fölhagytam ezzel a mankónál." „Széles mellkaséi, jóképű vérmes - ennyit elárulnak róla a fényképek. Szögletes arcában huncut szempár, egyenes metszésű orra alatt gondosan struccolt bajuszka: külseje inkább filmszínészre, mint íróra emlékeztet. A magazinok riporterei szinte hetenként kapják lencséjük elé, hol egy szex-bombával karonfogva, hol szerzetes öccsével sétálva - könyvtárban soha. S úgy tetszik, Williams nem kerüli a riportereket, mindenről nyilatkozik. Arról, hogy nem akar megnősülni, három drámát ír egyszerre, tíz év alatt három milliót keresett. Van ebben az önreklámban jócskán pukkasztó krakélereskedés, de egyfajta csüggedt beletörődés is: a pap fiának morcos megadása. Tudjuk, milyen nyomot hagynak egy íróban a félig emésztett, ám mégis pályát határozó gyermekkori tapasztalatok, az első találkozás és elidegenedés szeszélyes pillanatai. Williams szülővárosa, Columbus (Missouri), ez a sivár déli város a lecsúszott, bosszúsóvár ültetvényesek, hétpróbás szerencselovagok, alkoholista boss'-ok és szadista fajvédő filiszterek gyülekezőhelye. A neonok káprázatos tűzvirágokat nyitnak, gátlástalan flapperek száguldoznak százhatvanas tempóval, de néha felbukkan egy-egy vén néger varázsló is és eksztatikus fohászokat hörög. Minden elérhető ezen a vidéken, ami nem pénzzel, az fáklyalánggal, szégyenbélyeggel, leeresztett fehér csuklyákkal. Középkor és legeslegújabb technika lép itt frigyre s vajúdik hipermodern inkvizíciót. A randalírozás, fajtalankodás és segély-sikoly mindennapos attrakcióvá silányul, valamirevaló hecc akkor kezdődik, ha kutyákkal lehet szökött fegyenceket széttépetni, rózsalugasokat rágyújtani egy niggert kiszolgáló kocsmárosra, és kiherélni a szerelmi viadal esélyesét. Williams mindezt gyermeki megrendüléssel az emlékezetébe vési. De addig, amíg drámává transzponálja ezt az unalommal körített irgalmat lanságot, hosszú idő telik el: szerzőnk kijárja az amerikai írók kötelező iskoláját, s mesebeli harmadik fiúként szerencsét próbál sok mesterségben. Egy darabig cipőraktári tisztviselő, azután liftesfiú, szállodai boy, mozijegyszedő és pincér. Zsebében az lowai egyetem diplomájával.” Gera György
