Heves megyei aprónyomtatványok 19/K
Az atyai ház keletkezésének gyökerei Az atyai ház keletkezésének gyökerei még a harmincas évek végére nyúlnak vissza. Az író 1938. december 16-án írta Gaál Gábornak, hogy "ugyancsak közölhetem önnel, Vígszínház felszólítására darabot írok a Bűntudatból. A kötetből természetesen csak címet és miliőt veszem át, új történetet kell fabrikálnom, már kezdem sejteni a körvonalait"... Amikor az Egyesült Államokból visszatért, a tervezett darabnak már csak fő motívumait tartotta meg és a címet is megváltoztatta... Végleges kialakításában a rendező Hegedűs Tibor is közreműködött, aki ... kiemelte, hogy a darab legnagyobb érdeme éppen az "idő állandóvá tétele"... A bemutatót nagy várakozás előzte meg. A rendező a darab színpadra állításának nehézségeiről nyilatkozott az újságíróknak, a szerző pedig a mű keletkezéséről, életéről, amerikai útjáról és hazatéréséről... Áz Atyai ház valóban meglepetés volt a magyar dráma történetében. Gondolati ereje és lélekelemző mélysége abból a szándékból fakadt, amely Remenyik Zsigmond vallomásait életre keltette a Bűntudat megírása óta. A vállalt felelősség szép szándéka most is a személyes emlékek sodrásában bomlott ki. Nem önéletrajzi műről van szó természetesen és a darab kulcshelyzeteit hasztalanul keresnénk Remenyik Zsigmond életében, de a dormándi ház lakóinak élete ösztönzőleg hatott rá. Messze túllép persze az egyedi eseteken és a korra érvényes tanulságokat mond ki... Az atyai ház a háborús kor embertelensége előli menekülés drámája, amelynek mélyén az író jövőbe vetett hitét találjuk meg. "Látszólag szomorú írás Az atyai ház, a világszemléletemhez hasonló, de mégis józan optimizmus sugárzik belőle" - vallotta az Esti Újság riporterének. / 1943. április 1. / / E. Nagy Sándor: Remenyik Zsigmond / Remenyik Zsigmond és a modern dráma ... Sors és történelem fonódik össze ebben a drámában, a hajszolt és űzött emberi sors kerül szembe a század zaklatott históriájával... A modern dráma küzdött - és küzd mindmáig - azzal a megoldhatatlannak látszó kérdéssel, hogy az ember képes-e még a huszadik században egyenlő küzdőpartnere lenni az ellene feszülő erőknek, vagy teljesen kiszolgáltatottja az ellenőrizhetetlen és befolyásolhatatlan folyamatoknak... Kibomlik a hazatért fiú drámája. András alakja és sorsa a bűn-bűnhődés-megtisztulás összefüggésében az újrakezdés reménységét hangsúlyozza, és feloldja a nyomasztó szorongást, ami a dráma keletkezésének meghatározó írói élménye. Egyetemessé tágítja a drámai szituáció gondolati magvát - a háborús szenvedések között a helytállás és hűség heroizmusát -, ugyanakkor lélekben újraéli - mint tanú és osztályrészes - apja sorstragédiáját. Remenyik végigvezeti - a család régi és hűséges barátjának, Hágen Miklósnak társaságában - az elhagyott és szétomlófélben lévő „atyai ház” szobáin az évekkel ezelőtt könnyelműségből elkövetett bűnei miatt apai átokkal sújtott, elűzött, s most a szenvedésekben megtisztuló tékozló fiút, akinek emlékezése idézi fel a távollétében meghalt szülők sorsát és saját fiatalságát. „Vándorlásának” állomásai a ház szobáin az emlékezés logikája szerint haladó, ellenpontozott jeleneteket építenek szerves egységbe: tervek, remények, álmok váltakoznak csalódásokkal és kiábrándulásokkal, így András újra és újra megküzdhet a lelkiismeretében hordozott bűntudattal. Ez a jelenetről jelenetre megújuló lelkiismereti vívódás olyan sajátos „stációszerűséget'’ eredményez, amilyet a modem drámaiirodalomban Brecht tudott igazán objektív formateremtő eszközzé avatni. (E. Nagy Sándor: Irodalomtörténet 1980. 1.)
