Heves megyei aprónyomtatványok 19/J
AZ ESENDŐ SZENT Kő Pál István királya a Gellért-hegyen Szent István alakja már évtizedekkel korábban helyet kért magának Kő Pál szobrászatában. Az 1973-ban készült 58 cm magas bronzváltozat szakít minden romantikus, historikus művészettörténeti előképpel. Rokonságot legfeljebb az iniciálék, a kora középkori miniatúrák rajzaival mutat. A finoman mintázott királyalak szinte még kamasz. Borotvált arcú, nyírott hajú férfi, kinek vonásai a kora középkor papi értelmiségi karakterét mutatják, s nem a kemény kezű uralkodót. A király ölelésében szimbolikus, mégis valóságos templom (annak kicsinyített mása, makettje, terve), mögötte lova. Ez az értelmes, érzékeny állat igazi társ. Türelmesen várakozik. Az elgondolkozó, mérlegelő ember mozdulatának befejezését várja. A pillanat érzelmi telítettségét, a személyiség varázsát érzi, figyeli. Lófeje úgy fordul a Szent felé, hogy tekintete szinte emberi tekintetté lényegül. Ennek a királynak nincsenek széles gesztusai, nem néz elszántan a jövőbe, nem mutat a távoli tájak felé. Ez a király egy ember. Ez a szobor egy király, aki kétségekkel teli nehéz sorsot élt. Ember volt és Szentként is ember maradt. • A szobor finoman, szinte rafináltan mintázott, ennek ellenére összefogott, de nem dísztelen. Megjelennek Kő Pál szobrászaidnak szinte festői, dekoratív, plasztikusan fogalmazott, ornamensekkel dúsított textúrái. Ezek nem mondanak ellent a puritán, a karakternek, a mozdulatnak alárendelt részleteknek. A szobor minden vonásával a bambergi székesegyház - vélhetően hiteles - István ábrázolásának továbbélése. Koronája sem a jóval későbbi Szent István korona plasztikai megidézése, inkább a hiteles, keresztekkel díszített fejedelmi díszre hasonlít, a tevékeny köznapiság uralkodói jele. • Mintha huszonöt éve csak a millenniumi esztendőre várt volna ez a mű. Mégis nagy volt a kockázat: egy bensőséges, finom részletezettségű bronz kisplasztikát monumentálissá növeli. Még a szűk szakmai, barátai kör sem hitte, hogy életképes lehet ez az alkotás egy jelentősen többszörös méretben. Csak amikor a három-négyhetes megfeszített munka után megpillanthattuk a kész agyagváltozatot, akkor sóhajtottunk föl: sikerült! A szobor nemcsak túlélte a hatalmas léptékváltást, de belső és külső értékei is feldúsultak. A fémből kővé nemesedő anyag nem eltünteti, hanem fölmutatja a felület finom rezdüléseit, és a kő érésével majdan fölerősíti azt. • A Gellért-hegy teraszára, a Sziklatemplom elé, a Szabadság-híd budai gyújtópontjába kerülő négyméteres szobor legalább olyan meghatározó elem, mint a csúcson álló nőalak, vagy Szent Gellert emlékműve az Erzsébet hídnál. • Akkor lesz a városé, az országé, a miénk, ha gondolatvilágát, összetéveszthetetlen eredetiségét, balladisztikus tisztaságát elfogadjuk. Tiszteljük benne a kort, az akkorit és a mait, azt a széles műveltséget, amely egy egész országot, egy egész nemzetet fölemelhet. Antall István
