Heves megyei aprónyomtatványok 19/J

jól ismert törzsvendégét megszokott nagyfröccsei elfogyasztásában. Ezért amikor már a sokadik könyök taszította oldalba, a tömeg feje fölött odaszólt Mezei Gyula cigányprímásnak: "Azt játszd Gyuszikám, hogy Maiéter Péter, Maiéter Pál!" A beszólás eredményeképpen a zsúfolt terem néhány perc múlva kongott az ürességtől.

Aztán persze Hatvanban is jöttek a hatvanas évek. A történeti szakirodalomban vita van arról, hogy mikor kezdődtek, s meddig tartottak. A történelmi változások ugyanis ritkán esnek egybe a naptári kezdő- és végpontokkal. A "hatvanas évek Magyarországon" című tavaly megjelent tanulmánykötet szerzői - köztük jómagam is - általában azon az állásponton vannak, hogy kezdőpont 1958 körül volt, míg a végpont 1973-ban, amikor a párt keményvonalasainak nyomására Kádár leállította a gazdasági reformot, A hatvanas évek a megelőző évtizedhez képest mégiscsak - ahogyan Németh László mondta - szélárnyékot jelentettek. Petri György később ezt a maga szarkasztikus módján egy versében úgy fogalmazta meg, hogy "Amikor virágnyelven küldtek el a francba, a represszió nyomban átment Toleranzba." Ez volt az az időszak, amikor - Gothár Péter ismert filmjének címét kölcsönvéve - megállt az idő. Mindenesetre lassan-lassan mégiscsak könnyebb lett az élet. így volt ez Hatvanban is. Itt is új intézmények, lakások épültek, megindult valamiféle lassú, torz, felemás polgárosodás. A város 1969-ig járási székhely volt szaporodó lakótelepekkel, bővülő intézményhálózattal és gyarapodó lakossággal. 1967-ben adták át az akkori kor színvonalán álló 452 ágyas kórházat, mely 1989-ben Albert Schweitzer nevét vette fel. Hadd adózzam a hely szellemének annyival, hogy megemlítsem: az évtized végén, egészen pontosan 1969 január elsején alakult meg a helyi múzeum, amelynek alapítója és első igazgatója Doktay Gyula, a lelkes gyűjtő és lokálpatrióta volt.

Aztán jöttek a manapság sokszor nosztalgiával emlegetett nyolcvanas évek, melyek egyszerre s egymástól elválaszthatatlan módon jelentettek fokozódó