Heves megyei aprónyomtatványok 19/H
Ebből az alkalomból nagyszabású gálaműsort rendeztek. A jubiláló intézményt Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművész és dr. Novak Pálné országgyűlési képviselő, a Galéria Baráti Kör tagja köszöntötte. Az ünnepi esten fellépett Kováts Kolos, Nagy Attila, Keres Emil, Jobba Gabi, Pécsi Ildikó, Psota Irén, Dobránszki Zsuzsa, Puskás Sándor, Gyurko- vics Zsuzsa és Virágh Tibor, zongorán kísért Szentirmai Ákos. Alkalmi kiállítást is rendeztek az intézmény számára ajándékozott és vásárolt művekből. A programon több százan vettek részt, s ennek sikere adta az ötletet az év végi, a karácsonyi „ajándékkosarak” szervezéséhez. Ilyenkor az Ifjúsági Nevelőotthonban, a városi sportcsarnok termében mindig elkelt legalább 700 jegy> s ez bizony nem akármilyen rekord egy kisváros kulturális életében. Igaz, hogy pódiumra lépett a magyar színházi élet színe-java IV. 1983. november 26-án nyitották meg az Arcok és sorsok címet viselő, IV. Országos Portrébiennálét. Az alkalom ismét számvetésre adott módot. A katalógusszöveg a lényegre tapintva összegzi a megtett utat. „ .. . 1977-ben alig pár tucatnyian érdemesítették a portré ügyét támogató részvételükre... az idén közel 200 festőből, szobrászból került ki az a 130, akinek munkái megtöltik a Galéria falait, termeit. De legalább ennyire örvendetes, hogy a műfaj reprezentánsai — Barcsay Jenő, Borsos Miklós, Ku- rucz D. István, Mészáros Mihály, Németh József, Pap Gyula, Patay László, Pirk János, Szabó Iván, Szalatnyay József, Vecsési Sándor — mindmáig cselekvő-szereplő részesei a hagyományossá vált november végi bemutatóknak, továbbá ezúttal határon túli művészek is bekapcsolódnak Hatvan művészeti áramkörébe, s mind több fiatal tehetség lel itt önigazolást törekvéseihez.” Aranydiplomát kapott: idős Szabó István, ezüstöt szerzett Dezső József és Trischler Ferenc, bronzot érdemelt Csiszár Elek, Fülöp Erzsébet, Mácsai István, M. Szűcs Ilona és Szinte Gábor. A Galéria kitüntető érmét és díját vette át Pirk János és Marosvári György. V. Eddig a krónikarészlet, de felesleges zárni, mert nincs megállás. A későbbi esztendőkben is sorjáztak az új ötletek. Lett nyári játék, s vérbeli, évi száz hatvani és vidéki előadást produkáló játékszín is. Ott, ahol a címerpajzsra nemcsak a hagyományőrzés került, hanem hozzá- ötvöződött a hamisítatlan megújulás, a teremtőkészségével megbabonázó korszerűség is... 16
