Heves megyei aprónyomtatványok 19/C

Tordai­hasadék Vasas-akna V Vendel-ág Nagy-terem Oszlopok terme l>/.Bástya| Fekete-terem Éléskamra Bányatáró SZENT ISTVAN-BARLANG A Miskolc központjától 15 km-re fekvő, festői Lillafü­red számtalan látványossága között kiemelkedő helyet foglal el a 864 m hosszban ismert Szent István-barlang. Mesterséges bejáratát a Palota Szállótól mintegy 500 m távolságra, az Eger felé vezető műút jobb oldalán látható, terméskő homlokzatú fogadóépület rejti magában. Természetes - ma már nem hasz­nált - bejárata az út szintje felett 18 m-el magasabban nyílik. A barlang 1951 óta védelem, 1982-től fokozott védelem alatt áll. Fekete-termét a levegő gyógyhatásának köszönhetően 1991-ben pedig gyógybarlanggá nyilvánították. A bejárat MEGISMERÉSE a hagyomány szerint egy a mélybe zuhant kutyának köszönhető, aki vonításával a hegyol­dalban rejtőző, bokrokkal benőtt nyíláshoz csalta az embere­ket. A Kutya-lyuknak elnevezett, meredeken lejtő, aknaszerű járatba kutatási céllal dr. Kadic Ottokár 1913-ban ereszkedett le, s jutott be az első nagy terembe, melynek alját vastagon bo­rította az agyaglerakódás. A további szakaszok megismerése dr. Révay Ferenc erdőmérnök nevéhez fűződik, aki a Palota Szálló és környékének kiépítésekor a tömegeket vonzó prog­ramok bővítése érdekében 1927-ben kezdeményezte a barlang feltárását. A végpontot jelentő szifontavat 1930-ban érték el. Újabb szakaszok megismerésére, az 1950-es évektől a 70-es évekig tartó feltáró kutatásnak, majd 2004-ben több magasba nyúló kürtő kimászásának köszönhetően került sor. A barlang KIÉPÍTÉSE a ma is használatos bejárati táró 1929. évi létesítését követően 1931-ben kezdődött meg. A mint­egy hat hétig tartó munka során a járatokat az üle­dék eltávolításával és rob­bantással közlekedésre alkalmassá tették. A folyo­sók, termek alját elegyen­gették, kaviccsal, vasgyári vörös salakkal, helyenként lillafüredi mésztufaporral borították be. Betonból lépcsőket, pihenőjtöl,, kéz­zel faragott termésIcőoSÚ pedig teraszfalakat alaki- ‘ tottak ki. A korlátok gya- ' lult tölgyfából készültek. A fényt 21 db 220 V-os világítótest biztosította. Az ünnepélyes megnyitás­ra 1931. augusztus 20-án került sor. A 2. világháborút követően a látogatás 1953- ban indult meg. Az üzemel­tetést 1954-től a B.A. Z. megye Tanácsának Idegen- forgalmi Hivatala, majd a Borsod Tourist látta el. Az új ■ 'f ■*'"i ’ világítási rendszer 1955-ben H H 'w- Mr készült el, s a bejárat mellett -az aF kis terméskő épületet is léte- H t• tóiraQ|§MH^9lj sítettek. A barlangot 1984 óta a Bükki Nemzeti Park / ''Ä Igazgatóság kezeli. A járatok , i' fi biztonságossá tételét, a be- SÉ; . ,|\B APTw tonjárdák kialakítását és a P ' I \ y világítás teljes hálózatának ^ ^' wr felújítását 1989-ben végez- IHBHHHHBHÉMHÍ ték el. 2001 óta a vendége­ket új épület fogadja, ahol a nyitott előtérben információkat kapnak a barlangról, a látogatás körülményeiről, valamint a Bükki Nemzeti Park értékeiről. A zárt várócsarnokban a jegy- vásárlás mellett ajándéktárgyak vásárlására is lehetőség nyílik. A barlang KIALAKULÁSA a 250 m-el magasabban hú­zódó, a Nagy-fennsík keleti peremén elhelyezkedő Létrás-tető- István-lápa térségéből mélybe jutó vizek oldó-koptató munká­jának köszönhető. A mintegy 240 millió évvel ezelőtt keletke­zett, jól karsztosodó triász időszaki szürke mészkőben (Fehérkői Mészkő Formáció) húzódó barlang vize néhány tízezer évvel ezelőtt a Kutya-lyuk forráskürtőjén tört fel. Ma a mesterséges bejárat kivételes karsztos árvizeknél időszakos forrásként mű­ködik, bár aktivitást az elmúlt 50 évben mindössze háromszor észleltek. A víz jelenleg egy alsóbb járaton - feltehetően a Soltész-kerti-mésztufabarlang forrásán, valamint a Szinva mésztufa tömbje alatt - távozik a hegy gyomrából. A Szent István-barlang és a fennsík peremén nyíló, az ország legmé­lyebbjének számító István-lápai-barlang közötti összefüggés ismert, de a két rendszer végpontja közti mintegy 300 m távol­ság még nem átjárható. A barlang K-ÉK-Ny-DNy irányú hasadék mentén hala­dó főágához É-ÉNy-i irányból, közel merőlegesen, oldalágak csatlakoznak. A szűkebb, áttört szakaszokkal összekapcsolódó jelentős méretű termek többsége nagy magasságú hasadékok- ban, kürtőkben végződik. A falakon gömbüstök és az egykori víz szintjét jelölő színlők figyelhetők meg. A járatokat vöröses- barna vagy fehér színű, különböző formájú függő- és álló­cseppkövek, cseppkőoszlopok díszítik. Leggyakoribb forma a cseppkőlefolyás. Több helyen a kiépítés érdekében végzett mes­terséges beavatkozás nyomaival találkozhatunk. A bányászati módszerekkel áttört szakaszok hossza meghaladja a 100 m-t. Az ÉLŐVILÁG legjelentősebb képviselői a denevérek. A barlang az 1930-as években hazánk egyik legjelentősebb hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii) telelőhelye volt, bár ez a faj már gyakorlatilag eltűnt. Ma 8 faj mintegy százhúsz egyede használja átmeneti szállásként, illetve telelő­helyként. A túraútvonal mentén olyan denevérfajok egyedei láthatók, amelyek téli pihenését az emberi tevékenység nem zavarja. A 24 kimutatott rovarfajból a sötétséghez alkalmaz­kodott igazi barlanglakónak (troglobiont) csak az ugróvillások közül az Arrhopatites bifidus STACFI, a boga­rak közül a Gebhardt- vakfutrinka (Duvalius Gebhardti) tekinthető. Ez utóbbi bennszülött (endemikus) rovarfaj ki­zárólag a Bükkben él és védeíerh alatt áll. ^ % Bejarat 10 20 m A levegő ma­gas, majd 100%-os pára- tartalma és 10 °C-os át­laghőmérséklete kedve-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom