Heves megyei aprónyomtatványok 19/C
TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEK GYÖNGYÖSI SÁR-HEGY TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET Védetté nyilvánítás: 1975 Terület: 186 ha A Mátra déli peremhegyét a szőlőkultúrák fölött megmaradt egyedülálló, növénytani ritkaságokban bővel kedő növényzete és lepkefaunája miatt nyilvánítottá védetté. A hegység tömbjéből délre előrenyúló vulkáni alapkőzetű hegy biogeográfiai jelentősége abban áll, hogy az Alföld felől nyitott, így a hegylábperemi elemek könnyen keveredhettek az elsősorban kontinentális elterjedésű pusztai elemekkel. A hegy legértékesebb élőhelyeit az egykori szőlőterületeken differenciálódott árvalányhajaserdőssztyepprétek, törpemandulás cserjések, magyar perjés sziklagyepek jelentik. Az északi kitettségben található kornistárnicsos kaszálórétek, valamint a Szent Anna-tó fragmentált higrofil növényzete tovább fokozza a terület élőhely- és fajdiverzitását. A déli száraz lejtők flóraelemei között találjuk az Észak- magyarországi-középhegységben csak itt előforduló szubmediterrán rokonságú ezüstös útifüvet és a sápadt ledneket. Az üde sziklás felszíneken kora tavasszal nyílik a cseh tyúktaréj, míg a sztyepp rété ken a leánykökörcsin bontja lila, a tavaszi hérics pedig sárga lepelleveleit. Az egykori szőlőtermesztés emlékét jelző kőgarádicsokon helyenként tömeges a törpemandula. Legfeltűnőbbek a gyepek kora nyáron, amikor az árvalányhajfajok ■ A sár-hegyi tanösvény egyik állomása Sápadt lednek különösen a hosszúlevelű- és a bozontos árvalányhaj - szinte fehérre festik a domboldalakat. Ekkor virágzik többek között a védett macskahere, a nagyezerjófű, a selymes peremizs és a tarka nőszirom. A gyepekhez számos esetben molyhos- tölgyes bokorerdő foltok kapcsolódnak, ahonnan a szőlőtermesztés felhagyását követően a növényzet visszatelepedett. Északias kitettségben, vastagabb talajtakarón félszáraz irtásréteket találunk, melyekben számos orchideafaj is megjelenik, például a tarka-, az agár- és a poloskaszagú kosbor. Az Alfölddel való növényföldrajzi rokonságot mutatja a sztyeppréteken megjelenő sziki kocsord is. A Szent Anna-tó hínárnövényei is alföldi származásúak, úgymint a pocsolyalátonya és a sziki boglárka. A Sár-hegy földrajzi helyzete, különleges növényvilága és jellegzetes klímája következtében rendkívül fajgazdag állatközösségeknek biztosít élőhelyet. Az itt előforduló közösségekben számos hazai és európai viszonylatban is ritka, védett állatfaj található meg. A legértékesebb fajokat a rovarok között találjuk. A sztyeprét jellegű élőhelyeken él a sztyeplepke, amelynek csak néhány hazai előfordulási adata ismert. Az üdébb sztyeprétek tárnicsos részein repülnek a szürkés hangyaboglárkák. Ez a hangyaboglárka a hegyen két élőhelytípusban is előfordul: a tárnicsokban gazdag üde kaszálóréteken és a tárnicsokban sokkal szegényebb félszáraz gyeptfpusokban. Míg az előző helyen ezres nagyságrendű kolóniája repül, addig a félszáraz gyepekben élő kolóniái sokkal kisebb egyedszámúak. A száraz magaskórós sztyeprétek orvosi kocsordosaiban, a kocsord gyökfőjében és szárában fejlődik a nagy szikibagoly hernyója. A hernyó jellegzetes, finom fűrész- porszerű rágásnyomával a hozzáértő lepkészeknek hamar elárulja jelenlétét. A lepke nyár végén, ősszel repül, Gyöngyösi Sar-hegy TT sokszor nagy távolságokra is képes eljutni, hogy számára alkalmas élőhelyeken rakja le a kocsordokra petéit. A melegebb tölgyesek juharos szegélyein repülnek a magyar fésűsbaglyok, míg a tölgyeken ritka, mediterrán elterjedésű övesbagoly hernyók élnek. A fagyalokban gazdag, üdébb tölgyesek szegélyein figyelhetjük megjú- niusban a sötétbarna-vörös-sárga mintázatú díszes tarkalepkét. A lepkék mellett ritka bogarak is élnek a Sár-hegyen. A Szent Anna-tó környéki idős tölgyesekben gyakori a nagy hőscincér, a hegy lábánál lévő kőrises szegélyek és gyümölcsösök környezetének jellemző faja a diócincér. TERMESZETVEDELMITERÜLETEK a> ■*-» 0) 3 <D <U ® 3 £ | <D T3-0> > (U N </> ■0) E i— .2 <> i to <D 'vT* Z 12 o i— c7> in '<D O) a> ■C 'CB <f) </> :0 >. O) c :0 >> O <
