Heves megyei aprónyomtatványok 18

ünnepi kiállítás anyaga tárul itt a közönség elé. ünnepi kiállításé, mely felszabadulásunk 30. év­fordulójára emlékezik"Három megye művészetire k pályázatra beküldött műveivel. Ezért e kiállítás tematikája is zártabb, mint sok más tavaszi tárlaté. Most nem elsősorban műhelymunkájukról, művészi mindennapjukról adnak itt számot az észak-magyarországi művészek, hanem monda­nivalójuk a felszabadulás témaköréhez csoportosul. "Abból "kívánnak valamit megmutatni, hogy mit jelentett számukra — számunkra a háború, és tudtunk-e, tudunk-e élni a szabadság lehető­ségeivel? Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ez a kiállítás — vagy bármely másik hasonló szerte ez or­szágban — arra hivatott, hogy az újságnyelv zsargonjával szólva: „letegye az emlékezés és a há­la virágait" —, vagy egyszerűbben kifejezve: számot adjon arról, honnan indultunk, és hogyan gazdálkodtunk az elmúlt 30 évvel. De ennek a kiállításnak — és bármely másik hasonlónak szerte ez országban — végső célkitűzé­sét mégis ebben fogalmazhatjuk meg. Persze a tartalom és a művészi alkotás vulgarizál ásóhoz vezethetne, ha ezt a célkitűzést szószerint kérnénk számon. A valóság ennél sokkal többrétű, és a művészi alkotás — a valóság részeként — ezt a sokrétűsé­get hivatott kifejezni méapedig a maga speciális eszközeivel. Ne várjuk hát ettől a tádattól, hogy azért, mert célja mindannyiunk számára fontos, tartalma köz­érdekű — a kiállított művek is mindenki számára azonnal közérthetőek lesznek. A művészi kifejezés szabadsága megkívánja azt, hogy az alkotó maga alakítsa ki azt a formarend­szert, amellyel a befogadó, a közönség számára legtöbbet tud elmondani. Ez a formarendszer az egyszerűtől a bonyolultig, valósághűtől az elvonatkoztatottig, tényközlőtől a szimbolikusig ezernyi variációt foglalhat magába. Az igazi műalkotásnak mindig a valóság az aranyfedezete; akár gondolkodásra késztet vagy ér­zelmeket indít, tényeket közöl vagy hangulatokat sugall, gyönyörködtet, vagy bélekutat az emberi pszichikum máskép talán kifejezhetetlen rétegeibe — tegye ezt bár ilyen, vagy olyan eszközökkel. Az alkotás megértése azonban a közönségtől is erőfeszítést, aktivitást, a művészek számára elő­legezett bizalmat kíván — anál is inkább, mert a képzőművészeti befogadóképesség, a vizuális látáskultúra, a képzőművészeti formanyelv alapelemeinek ismerete még korántsem olyan közkincs, mint például az irodalomé. ,,A műtárgy éppen úgy, mint minden más objektum művészethez értő, a szépség élvezetére képes közönséget teremt. A termelés tehát nemcsak tá rgyat termel a szubjektum számára, hanem szub­jektumot is a tárgy számára" — írta Marx. Ennek a gondolatnak a jegyében visszatérve hát a Fel- szabadulási Tavaszi Tárlathoz ez a kiállítás is egy lépés lesz ahhoz, hogy ami közérdek az közért­hető is legyen. F. Ludányi Gabriella

Next

/
Oldalképek
Tartalom