Heves megyei aprónyomtatványok 17/M
6 Dialóg - klasszikus Nehezebb a mei Ránki Dezsőt aligha kell bemutatni a Fidelio olvasóinak. Szólóestjei és kamarakoncertjei, illetve feleségével, Klukon Edittel közös négykezes estjei biztos pontok a művészi minőségben oly hullámzó 21. század eleji koncertdömping- ben. Lisztről, a lemezkészítésről, a négy- kezesezés nehézségeiről, a Bartók-zon- goraversenyek Kocsissal közös előadásairól Fazekas Gergely beszélgetett a zongoraművésszel. ■ Két hét múlva a Budapesti Liszt-ünnepek keretében adsz koncertet a Művészetek Palotájában. Mi alapján állítottad össze a koncert műsorát? A h-moll szonáta mellett túlnyomórészt késői darabokat játszom. A kései Lisztet még ma is ritkán adják elő, pláne nem szoktak egész félidőnyi anyagot összeválogatni belőle. Próbáltam úgy felépíteni a műsort, hogy valamilyen módon rimel- jenek egymásra a darabok, ahogyan például az 1. Elégia utal a Gyászgondolára. Számos efféle kapcsolódás van a kései Liszt-művek között, ami a darabokat külön hallgatva vagy játszva nem tűnik fel egyértelműen, ám ha megfelelően válogatva hangzanak el egymás után, akkor ezek a kapcsolódások rögtön világossá válnak. Számomra rendkívül fontos, hogy a darabok egymásutánja kiadjon egy ívet, hogy legyen valami történés a művek között. Hasraütés szerűen válogatni darabokat szerintem tévedés és felesleges: az ember bármit feltehet otthon a lemezjátszón. Amikor azonban valaki rákészül és beül egy terembe, hogy valamennyi időt bizonyos darabok meghallgatásával töltsön el, akkor annak kell, hogy legyen valami többletértelme. ■ A BMC-nél megjelent legutóbbi, Edittel közös lemezeteket, amelyen Erik Satie Socrate című darabja hallható John Cage kétzongorás átiratában, valamint Liszt kései Via Crucis című ciklusa, az efféle szellemi, kultúrtörténeti kapcsolódások valódi pókhálója jellemzi. Honnan jött a lemez ötlete? A Via Crucist nagyon régóta játsszuk, először éppen húsz éve, 1986-ban adtuk elő koncerten. Nagyjából annyi idővel ezelőtt, amennyit Liszt dolgozott a daraoldhatatlannál bon. Bár alapvetően más jellegű zenéket írt, Satie erősen kapcsolódik a kései Liszthez, ahogyan egyébként Szókratész és Jézus között is számos hasonlóság van, a környezetükre gyakorolt hatásukban, a tanításaik jellegében és még nagyon sok mindenben. Mindkettejüket olyasféle letisztultság jellemzi, mint a lemezen szereplő két művet. ■ Tervezel, vagy terveztek következő lemezt? Sok éve nem készítettem felvételt. Eleinte azért nem, mert az EMI megvette a Quint lemezkiadót, magyarországi képviseletet csinált belőle, a saját produkciók pedig megszűntek. Az az időszak abszolút mélypont volt a lemezgyártásban, vagyis nem volt lehetőség, később pedig én nem szorgalmaztam a dolgot, mert nagyon jól éreztem magam a stúdió nélkül. Nem azért, mert a közönség inspiráló ereje hiányzik a stúdióban, ebben ilyen módon nem hiszek. A helyzet inspiráló ereje viszont igenis hiányzik. Az, hogy az ember készül egy műsorral, és pár nappal a koncertet megelőzően elkezd minden életenergia a koncert időpontjára koncentrálódni, és ilyenkor szerencsés esetben az embernek sikerül annyira összeszednie magát, ahogyan egy lemezstúdióban soha. Vannak persze más alkatú előadók, akik szeretik a stúdiót, ilyen volt például Glenn Gould, de nekem soha nem sikerült ugyanazzal az intenzitással készülnöm egy felvételre, mint egy koncertre. A másik problémám, hogy lemezfelvétel közben egyre kevésbé hallom jónak a dolgokat, egyre több apróságot akarok kijavítani, és a legnagyobb baj az, hogy erre van is lehetőség, ami nagyon befolyásolja az embert játék közben. Természetesen a koncerten is van rengeteg részlet, ami nem sikerül, de mégis, az ember olyan módon éli végig a darabot, hogy ezek végül nem lesznek fontosak. ■ A hangzó Bartók-összkiadás kapcsán többször elmondta Kocsis Zoltán, hogy a Bartók-zongoraversenyek új felvételének csak abban a párosításban látná értelmét, ha te játszanád a szólót, és ő vezényelne. Mit gondolsz erről? Nem érzem magam képesnek arra, hogy jobban, vagy akár csak azon a színvonalon fideltn NÉVJEGY Ránki Dezső Budapesten végezte tanulmányait, 1973-ban szerzett diplomát a Zeneakadémián Kadosa Pál és Rados Ferenc növendékeként. 1969-ben, tizennyolc évesen nyerte meg a Zwickaui Nemzetközi Schumann Verseny I. díját, ekkor indult nemzetközi karrierje. Rendszeresen fellépett Európa legtöbb országában, több ízben Észak- és Dél- Amerikában, illetve két-három évente Japánban is játszott. Fellépett többek között a Berlini Filharmonikusokkal, a Londoni Filharmonikusokkal, az amszterdami Concertgebouw zenekarával, a párizsi Orchestre Nationally, a tokiói NHK zenekarával és számos neves karmesterrel: Solti Györggyel, Végh Sándorral, Lórin Maazellel, Zubin Mehtával. Életében jelentős szerepet játszik a kamarazene: az utóbbi két évtizedben évi tíz-tizenöt, négykezes és kétzongorás művekből összeállított koncertet ad felesége, Klukon Edit zongoraművész társaságában.