Heves megyei aprónyomtatványok 17/G

Anyám is meghalt, és Apám szegény Összetörte magát a járda közepén

Festett nők és a drága italok,

Múló évek, füstölgő szivarok,

Csókok, szrelmek, régi tavaszok,

Hol vagytok már, és én hol vagyok

Zsebemben egy köteg ötszázas lapul,

S kivágódok az ajtón szótlanul,

Mint aki itt sem volt, s nem akar vitát, S csak koporsónak tekinti az Astoriát

Verskoszorú Apám sírjára

Ő nem mondta soha, hogy fáradt,

Ő nem mondta soha, hogy éhes,

Csak munka után, ha elbágyadt, Bíztatóan felénk nézett

Homlokán a gond ekéi Húztak végig sok mély barázdát, Három gyermek tartotta néki Görcsösen az éhező száját

Szeretett volna boldog lenni,

Arcáról életöröm sugárzott,

Nem akart Ő nagyot tenni, Megváltani az egész világot ÖRÖK VISSZATÉRÉS * Versek

5