Heves megyei aprónyomtatványok 16/K
Szentendre a festészeti eredmények jogán jelölte ki helyét az ország képzőművészeti térképén. Bár ma már európai nevű szobrászok, grafikusok, iparművészek is lakják, s nevükkel jegyzik is egyben e Duna-parti várost, 1928-ban a Szentendrei Festők Társaságának tagjai (Bánovszky Miklós, Bánáti Sverák József, Paizs Goebel Jenő. Heintz Henrik, Jeges Ernő, Onódi Béla, Pándy Lajos, Rozgo- nyi László) találtak rá, fedezték fel. A környék, s a városka szuggesztív látványára építő a hangulati különösségeket le- és átíró, a fényviselkedés módját, transzponáló képességét vizsgáló piktúra egyedülvalósága már Barcsay Jenő Szentendrére érkeztével (1929), majd Kor- niss, Vajda Lajos, Kmetty, Bálint Endre, Ámos és mások munkásságának kiteljesedésével megszűnt. A „lehetőségeket” kínáló város szellemi-művészeti helyszínné vált, olyan topográfiai ponttá, mely egyre kevésbé jelölt uralkodó stílusirányt, noha igen sok mester oeuvre-jében jelentős helyet foglaltak (és foglalnak) el a városképet, annak tárgyi elemeit, motívumait felhasználó művek. A harmincas években már jóval különválaszthatóan jelentkezik Barcsay tiszta, szigorú konstruktivizmusa, az École de Paris szellemiségét átörökítő Czóbel, Ilosvai Varga, Modok Mária által képviselt posztimpresszionizmus, a bartóki program képzőművészeti megfeleléseit kutató (később három különböző utat teremtő) Vajda-, Korniss-, Bálint Endre-féle szimbolikus szürrealizmus. 1968-ban a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának támogatásával a Kálvária dombon megépült az Üj Művésztelep, ahol tizenöt, különféle stílusirányzatot képviselő fiatal művész kapott műtermes lakást. Jelenlétük is magyarázza, hogy a mai szentendrei piktúrát a sokféleség, az eltérő művészi felfogásmódok nyugalmas egymásmellettisége jellemzi. A jelenkori szentendrei művészetet tehát nem valamiféle stílusazonosság, iskolába foglalható egységes művészi látásmód jellemzi. Helyesebb, ha a kvalitásbeli hasonlóságot, a művészek progresszív szándékát jelöljük meg kötőanyagként. Az alkotóközösség tagjai között olyan európai tekintélyű mesterek is dolgoznak, mint Barcsay Jenő, Korniss Dezső (azóta elhunyt) vagy Deim Pál és szép számmal képviseltetik magukat a hazai élvonal fontos művész-személyiségei is, pályakezdő fiatalokkal egyetemben. A kiállítás anyaga világosan bizonyítja, milyen jól megférnek együtt a legkülönfélébb „iskolákat”, irányzatokat, művészi felfogásokat reprezentáló műalkotások. HANN FERENC művészettörténész
