Heves megyei aprónyomtatványok 16/A
A szerző és felesége mosolyog ránk ezen a képen az Oggi című olasz magazin címoldaláról. Szerző a címlapon? — szokatlan. Darlo Fo és felesége, Francarame azonban, mint népszerű színészek kerültek oda. A sokoldalú szerző — író, rendező, színész és szín- igazgató — és bájos színésznő felesége, aki többnyire darabjainak női főszerepeit is játsz- sza, színpadról és filmről egyaránt közismertek az olasz és nyugat-európai közönség előtt. Tehetséges, szimpatikus művészházaspárt ismer meg bennük a magyar közönség. Egy harcos művész, akinek humor a fegyvere Negyvenhat éves, magas, vállas férfi Dario Fo, a jelenkori színház különös egyénisége. Egy állomásfőnök és egy munkásnő fiaként egész fiatalon otthagyott egy jól induló mérnöki karriert, hogy belevesse magát a színházba. Hamarosan sztár lett, de közben kapcsolatba került a baloldali politikai mozgalmakkal, s felesége révén, aki az igazi vándorkomédiások családjából származott, a népi színház nagy tradíciójával. Egy szép napon úgy döntött hát, hogy „eleget játszotta a burzsoázia udvari bolondját" — s önálló színházat hozott létre Milánóban. Szövetkezeti alapon. Harminc színész és szerte Olaszországban több ezer „társ” a színház tulajdonosa. Szubvenciót nem kap, de nem is kér, segítik és támogatják azonban a szakszervezetek és ellenzéki diákcsoportosulások, amelyek előadásait szervezik. Milánóban egy hangárban próbálnak, játszanak, majd útra kelnek és ultramodern, mozgatható, variálható színpadukat mozikban, piacokon, sportpályákon, üzemcsar- noikokban állítják fel. A torinói fiat-művek munkásai, a velencei halászok, a genovai dokkmunkások, a lombard parasztok tapsolnak előadásaikon. Népi színházat csinál Dario Fo, amely természetszerűen mindig aktuális és politikus színház. Gyökerei a mindennapi életbe nyúlnak le. Innen meríti darabjainak témáit is. Vitriolba mártott tollal írja meg évenként szatirikus komédiáit, s a commedia deli’ arte ősi hagyományait felhasználva állítja színpadra azokat. Darabjai többnyire a kapitalista társadalom ellentmondásait pellengére- zik ki, az önmagát túlélt polgárságot teszik nevetségessé. Közülük a legsikeresebbek — Aki lábat lop, szerencsés a szerelemben, A hölgy nem égetnivaló, Lopj kevesebbet — az utóbbi években túljutottak Olaszország határain. Fo társulatával végigturnézta a fél világot, s az európai színházak egyik legnépszerűbb szerzője lett. Hazánkban eddig egy főiskolai vizsgaelőadáson és a József Attila Színházban került színre az Arkangyalok nem biliárdoznak című komédiája. A Lopj kevesebbet Magyar- országon első ízben színházunkban kerül bemutatásra. játék és valóság Darabunk címe szó szerinti fordításban.■ ,,Hetedik parancsolat: lopj egy kicsit kevesebbet!" Ez a kissé hosszú mondat már eleve jelzi a szerző játékosan gunyoros szellemét. Fo szeret játszani a szavakkal, a helyzetekkel, a figurákkal. Ez a darabja is csakúgy, mint a többi, rendkívül sokat épit a játékosságra, a színpadi mozgásra, a színészi rögtönzésre. Cselekményének kiindulása a valóság, a mai Olaszország szociális helyzete, állapota. Azokat a visszásságokat tűzi tollhegyre, melyek véleménye szerint legjobban gátolják a társadalmi haladást: a korrupciót, az álszenteskedést, prostitúciót, bigottságot, megvesztegetést, kizsákmányolást. Mindezeket a komoly témákat azonban Fo áttételesen, végletes kiélezettségükben, abszurd helyzetekben, gyakran boháctréfasze- rű vaskossággal állítja színpadra. A valóságot karikatúraszerűen felnagyítja. Igazi tréfa ez a darab, mely eszközeit mindenhonnan veszi, ami a modern színházban „jó és drága": a commedia dell' arte, a fekete humor, a totális színház, ének, zene, pantomim, egyaránt szerepelnek nála, szinte válogatás nélkül. Harsány komédia a Lopj kevesebbet, s ez adta az ötletet a rendezőnek, hogy az egész játékot cirkuszi miliőbe helyezze. A díszlet nem ábrázol valóságos színhelyeket, hanem egy cirkuszi előadás keretében csak jelzi azokat. Ezzel mintegy kitágítja a horizontot, s egy szabadabb, kötetlenebb, de szigorúan komponált játékstílusnak is teret ad. Remek szerepekben komédiázhatnak a színészek Dario Fo darabjában, ahol minél vadabb és vidámabb a mulatság, annál tisztábbá válik a mögötte rejlő mély társadalmi és politikai mondanivaló.
