Heves megyei aprónyomtatványok 15/M
Id. SZABÓ ISTVÁN MŰVÉSZETÉRŐL Jeles költőnk, az oly korán eltávozott Váci Mihály írta volt id. Szabó István munkásságáról, művészetének lényegéről az alább idézett textusokat: „Azzal keltette fel a figyelmet kiállításain, hogy — a művészetek, illetve a művészeti irányzatok változó esélyű küzdelmei közepette — bátran és rokonszenves hűséggel ábrázolta a dolgokat két kezükkel alakítók észrevétlen, szerény életét, a nehezebb terepre szorultak csontroppantó, de szótlan erőfeszítéseit. Kétévenként, a nagy kiállítások ritmusa szerint, változtak, fejlődtek és oszlottak el a kísérletezések, a divatok, de egyre jöttek tántoríthatatlan szívóssággal az ő csendesen figyelmeztető figurái. És arcukról, mozdulataikból áradt a szelíd erő, a győzelem természetes, ősi fölénye, biztonsága, sugárzó humanizmusa. Szabó István számára nem nyílt út fiatalon a művészet szokott úton való meghódítására. Tehetsége megőrzésében és kibontakoztatásában senkire nem számíthatott. Mégis, kirekesztettségében is újat fedezett fel: a század legmegpróbáltatóbb évtizedeiben, távol József Attilától, Gorkijtól, Derkovitstól, meglátta a munkást, a bányászt, és művészileg meghódította, megfogalmazta ezt a világot. A munkások, bányászok világát sorsa kényszerítette rá kora ifjúságától, de ő, mint művész is vállalta, s máig hű hozzájuk műveiben, életelveiben." így tehát Váci Mihály! Amit ehhez még tehetünk: öröm és megtiszteltetés, hogy nyolcvanadik születésnapjához közel, és hazánk megyéinek képzőművészetét rendre bemutatandó, most a Hatvani Galériában lép a műpártoló közönség elé önálló kiállításával a Benczúr- falván élő, alkotómester. Akit ismerünk ugyan, akivel volt találkozásuk a galériabusz utasainak munkálkodása helyén, akinek a művészetéhez járni azonban mindig olyan felfrissülés, mint szomjazónak a tiszta források vize, mint könyvszeretőnek Tamási Áron, Sinka István, Váci Mihály írása, mint zenekedvelőnek népdalaink, az azokból kisarjadt bartóki, kodályi muzsika szépsége. Köszönet érte . . . ! Moldvay Győző
