Heves megyei aprónyomtatványok 15/M

IVÁNYI ÖDÖN AKVARELLJEIRŐL

Van egy kis település a nógrádi hegyek katlanában, Cserhátszentiván. Ma is csak háromszázan lakják. Kenyereden szegénységben túrták földjeiket a családok, de furfangos boldogságuk a történelem során többször adott nagy embereket. Mátyás király is ezt a falut kereste, mikor Toldi Miklós oldalrúddal irányt mutatott neki. Nagy népoktatók telepedtek itt le, s tanítványaikban zseniálisan ébresztettek ihletet hivatások felé. Hetvenkedő mesteremberek, nemes kereskedők, kitartó forradalmárok, egyetemes műveltségű művészek hódítottak innen világot.

Iványi Ödön a falu renaissance-ából származik. Alkotói feltűnése idején egyszerre jelentett mértéket a kis közösség és a szakma nagy oroszlánbarlangjai számára. Festői kvalitása, elmés művészalkata lenyűgöző volt, mert teremtményei úgy születtek, hogy nem vonzott irigyeket. Különben is, mezítlábas gyermekkorunk idején varázslóval találkozni egyet jelentett a misztériumok bűvöletével. S, hogy az ember évtizedeken át magával hordhat ilyen paradicsomi emlékeket, arra utal, hogy valami a titokból még mindég megfejthetetlen, s hogy nem akar, de nem is tud szabadulni.

Ha ma nézem akvarelljeit, nyoma sincs a Rudnay-iskolának. Ez tette Öt öntörvényűvé. Iványi Ödön már akkor nem hitt az uniformizált akvarellben, mikor még kézügyességben értelmezték — nagyjaink is — a szép vízfestményt. Ez az a műfaj, melyet hallatlan feszültségben lehet csak művelni. A festő olyan matériát navigál, mely szilajul rakoncátlan, de ha kiismeri lehetőségeit, frissességét, meglepő világot tud teremteni a papíron.

Az alkotás életeleme, tartózkodó egyszerűsége nem is igényli a magyarázkodást, mellőzi a trombitaszót. Magam azonban nem csodálkozom azon, hogy remekmívű akvarelljei méltatókra találtak külföldön is. Úgy vették észre műfaji biztonságát, hogy szinte senkihez sem merték hasonlítani.

Nem festi sem szürkének, sem kéknek az eget, de láttat párát, és a párában szivárványt. Vallatni képes a hajnalt, gyors gondolkodását ecsetjének diktálja, mégis költői atmoszféra lehelIi át konstrukcióit. Hegyek, völgyek, tavak, tornyok adnak fogódzót érzékletes képein, az emberek pedig fel-feltűnő álmait idézik. Milyen nehéz is elmondani, ha hiányzik az orgonasípokból a vox-humana, a művész tudja helyettesíteni az emberi hangot. Katarzis ez a javából, mely elvárja a nézőtől is a cselekvő befogadást.

Egry is fényt festett. Iványi Ödön a fények mellett lüktető ütőereket fedezett fel.

Szelíden megnyergelt álmokat láthat a Hatvani Galéria közönsége. Olyan művészi teljesítményt, mely még fel nem mutatott látásmód képi vallomása, íme az egyik váratlan értelme, eredménye annak a kis falunak, mely megtanította gondolkodni, lélekben ünnepelni gyermekét. Ott a völgykatlanban együtt örültünk a holdfénynek, a napsugárnak, és valami mindég világközpontú pillanatnak. Újra bizonyíthatja egy művész, csendes lépései segítették ahhoz, hogy a világ megismerje káprázatát. Köszönjük, hogy felfedező örömét velünk is megosztotta.

Bakallár József