Heves megyei aprónyomtatványok 15/F
Az úgynevezett modern művészetben két dolog található, amely öt a megelőző korokkal szembeállítja: az egyik, hogy míg egy—egy kulturterületen egy korban hasonló volt a művészet szemlélete, (ez volt a kor stílusa), addig manapság megszámlálhatatlan stílus él egymás mellett; a másik, hogy korábban a képzőművészet gondolatai kifejezésére a látható világ elemeit és szituációit használta fel, ábrázolt, ma viszont ezt az anyagot nem tartja szükségesnek, s a legkülönbözőbb elvont és kitalált formákat jeleníti meg a műalkotásokon. Ez a változás történelmileg példátlan és megdöbbentő. Vannak modernek, akik legszívesebben lerombolnák a múzeumokat, és vannak, akik az előző művészeti korok szükségszerű folytatásának vallják a modernizmust. Mindkét fajta gondolkodás azonban egyaránt arra hivatkozik, hogy a mai életérzés és világszemlélet kifejezésére nem alkalmas az a művészet, amelyet természetelvü- nek vagy ábrázolónak lehet nevezni. Nekem már maga a modern szó is kétes értékű, hiszen a maga idejében minden kor modern volt, mert más volt, mint az előzőek. A modernizmus arra hivatkozik, hogy a tudományok felfedezései alapvetően megváltoztatták világképünket. Ebben elsősorban az elméleti fizika, a realivitáselmélet, a kvantummechanika és a világegyetemről készült hipotézis—modellek lehetnek az érvek. Nos, ezek az elméleti felfedezések nem igen befolyásolják emberi életünk szféráját, még azon keveseket sem, akik ezeket az elméleteket értik, (mert valljuk be, igen kevesen értik); gondolati és érzelmi életünk drámái: a műalkotások szülő erői és témái ezektől mit sem változtak. Más tudományok temérdek felfedezése, mellyel az ember az élő és élettelen anyag mozgásainak mélyebb rétegeibe hatolt, s amely már inkább elérhető sokak számára, ugyanúgy nem változtatta meg az emberi élet alapvető vágyait és konfliktusait. Mindezeknél nagyobb és megdöbbentőbb élmény lehetett, mikor kiderült, hogy a Föld gömbölyű, és nem körötte forog a világ, ettől mégsem hullott szét a művészet. Érvként hozzák még fel a felgyorsult élettempót, ami már közhely. Ez sem lehet érv ekkora törésre a művészetben. Igaz azonban, hogy a sietség, az elmélyülés hiánya talajt ad a modern művészetek tömegtermelésének, rövid életű szimbólumok születésének, mindenfajta ál-tartalomnak, a művész-szakma felduzzadásának, annak, hogy művészek és műalkotások szülessenek tudás és felkészültség nélkül. Mindehhez hozzájön azután a szóbeli igazolás, mert használati utasítás nélkül mindez nem áll meg. Már pedig a képzőművészetnek éppen az a lényege, hogy szavak nélkül beszél. A művészet a valóság átszellemitése. A művész megbirkózik a valósággal, és legyőzve azt, eszméi hordozójává teszi, de nem öli meg, mivel a valóság az a közös szókincs, melyből a művész mások számára megérthető költészetet teremt. A modernista művész kikerüli ezt a nagy birkózást, és vagy maga próbál uj valóságot teremteni (ami jogtalan és remény télén), vagy a valóság olyan részelemeit, legyengült absztrakcióit használja fel anyagnak, amellyel már könnyű elbánni. Sok bajunknak, Így a művészetek széthullásának is sokkal inkább az az oka, hogy az ember sorozatosan megszegte azt az eredendő szerződést, amely kijelöli helyét a világban, és napjainkban képzelt önerejétől és technikai eredményeitől megszédülve még inkább kiragadja magát abból a közegből, ami életben tarthatná. Sok és meglepő tapasztalatom van arról, hogy a közönség sokkal jobban ráérez a művészet igazságaira, hogy ítéletei sokkal jobbak, mint azt a mai művészeti elmélet és irodalom véli és szuggerálni igyekszik. /víTv'7 7 btsisi-o 1935-ben születtem. A Képzőművészeti Főiskolát 1960-ban végeztem el Bernáth Aurél osztályán. Egerben élek. Itt kiállított munkáim .legnagyobb része uj, az utóbbi két—három évből való.
