Heves megyei aprónyomtatványok 15/C

sen a magyar szerzők operettjeinek adjon színpadot. Huszka Jenő, Szirmai Albert, Buttykay Ákos, Kálmán Imre és Lehár Ferenc az induló magyar operett legkiválóbb mesterei. Az egykori monarchia sajátossága, hogy Lehár és Kálmán Bécsben éltek, s a hazai viszonyok folytán működött Szirmai Amerikában. Műveik azonban elválaszthatatlan részei a magyar operettnek. A Király Színház további működését a nyitás után egy évvel egy kirobbanó siker határozta meg. Ez Kacsóh Pongrác daljátéka, a János vitéz volt, címszerepében a nadrágszerepben páratlan sikert arató Fedák Sárival. A daljáték csak itt, a Király Színházban 689 előadást ért meg. És ennek a színháznak voltak népszerű tagjai, a már említett Fedák mellett: Küry Klára, Péchy Erzsi, Lábass Juci, Szoyer Ilonka, Király Ernő, Ráthonyi Ákos, Rátkai Márton, Latabár Árpád (a „kis Latyi" és a „hosszú Latyi" apja). A sikerrel induló és szép múltú színházat a gazdasági világválság tette tönkre, 1936-ban zárta be kapuit.

1904. tavaszán három egyetemi hallgató elhatározta, hogy a párizsi és berlini „Szabad Színpad" mintájára Budapesten is „forradalmasítják" a színházat. A három egyetemi hallgató: Bánóczi László, Benedek Marcell és Lukács György volt, és alapel- vük: Igazság a drámában, igazság a színjátszásban. Az a kor ugyanis nem kedvezett az igazságnak, sem a drámában, sem a színpadon. Művészi vezetőként megnyerték Hevesi Sándort, a Nemzeti Színház fiatal rendezőjét, és megalakították a Thália Társaságot. Színészeiket hirdetés útján toborozták, a színpadra Hevesi képezte őket. Állandó színházuk