Heves megyei aprónyomtatványok 15/B

SCHUMANN: a-moll zongoraverseny, op. 54.

1841-ben írta meg Schumann későbbi zongoraversenyének I. tételét, melynek „hangversenyfantázia” nevet adott, és feleségének. Clara Wiecknek szánta. 1845-ben egészítette még ki két tétellel a fantáziát, ez a zongoraverseny végső formája. A három tételben komponált versenymű szélső tételei hordozzák a súlyosabb, drámai mondanivalót, a lassú tétel csak egy rövid lélegzetű fantáziaszerű darab, átmenet a két szélső tétel nagylélegzetű, romantikus hevületű muzsikájához. A zongoraversenyben a fiatal Schumann zenei portréja rajzolódik ki, széles ívű lendület, finoman kidolgozott részletek, a témák dalszerűsége és mindenekfölött az a romantikus lendület és kirobbanó érzelmi töltés, amely Schumannt a legjelentősebb romantikus szerzők közé emeli. I. Allegro affettuoso, II. Intermezzo. Andante grazioso. III. Vivace.

BRAHMS: IV. szimfónia, e-moll, op. 98.

A német romantika egyik legnagyobb mesterének szimfonikus költészetére teszi fel a koronát Brahms IV. szimfóniája Talán egyetlen szimfóniának a megírása sem tette annyira próbára a mester dramaturgiai érzékét; a bemutatóval kapcsolatos gondok a legnagyobb kétségek közé szorították a remekmű alkotóját. Közvetlen baráti köre — kérésére — a legkülönbözőbb tanácsokkal látta el; változtassa meg a tételek rendjét, hagyja el a III. és IV. tételt, komponáljon új szélső tételeket, egyes tételeket inkább önálló szimfonikus műként jelentessen meg, stb., stb. A sok kétséget elsöpörte a bemutató hatalmas sikere, Hans von Bülow — Brahms közeli barátja — vitte diadalra a művet a meiningeni zenekarral 1885 októberében. Azóta a szimfónia a műfaj egyik legnagyszerűbb alkotásaként ragyog az európai szimfonikus költészet remekművei között. A négy tétel (I. Allegro non troppo, II. Andante moderato, III. Allegro gio- coso, IV. Allegro energico e passionato. Téma con va- riazioni) muzsikáját hatalmas érzelmi kitörések, szélsőségek jellemzik. A hatalmas szonátaformát komor lirájú lassú tétel követi. A scherzo keménysége és szigorúsága lágv bécsi tánccá oldódik. A zárótétel variációi önálló karakterdarabokká nőnek, a téma középkori koráldallamra emlékeztet. Brahms legcsodálatosabb és sokoldalúbb zenei hagyatéka a IV. szimfóniában éri el csúcspontját.

12