Heves megyei aprónyomtatványok 15/B

SCHUMANN: a-moll zongoraverseny, op. 54. 1841-ben írta meg Schumann későbbi zongoraverse­nyének I. tételét, melynek „hangversenyfantázia” ne­vet adott, és feleségének. Clara Wiecknek szánta. 1845-ben egészítette még ki két tétellel a fantáziát, ez a zongoraverseny végső formája. A három tételben komponált versenymű szélső tételei hordozzák a sú­lyosabb, drámai mondanivalót, a lassú tétel csak egy rövid lélegzetű fantáziaszerű darab, átmenet a két szélső tétel nagylélegzetű, romantikus hevületű mu­zsikájához. A zongoraversenyben a fiatal Schumann zenei portréja rajzolódik ki, széles ívű lendület, fi­noman kidolgozott részletek, a témák dalszerűsége és mindenekfölött az a romantikus lendület és kirobbanó érzelmi töltés, amely Schumannt a legjelentősebb ro­mantikus szerzők közé emeli. I. Allegro affettuoso, II. Intermezzo. Andante grazioso. III. Vivace. BRAHMS: IV. szimfónia, e-moll, op. 98. A német romantika egyik legnagyobb mesterének szimfonikus költészetére teszi fel a koronát Brahms IV. szimfóniája Talán egyetlen szimfóniának a meg­írása sem tette annyira próbára a mester dramatur­giai érzékét; a bemutatóval kapcsolatos gondok a leg­nagyobb kétségek közé szorították a remekmű alko­tóját. Közvetlen baráti köre — kérésére — a legkü­lönbözőbb tanácsokkal látta el; változtassa meg a té­telek rendjét, hagyja el a III. és IV. tételt, kompo­náljon új szélső tételeket, egyes tételeket inkább ön­álló szimfonikus műként jelentessen meg, stb., stb. A sok kétséget elsöpörte a bemutató hatalmas sikere, Hans von Bülow — Brahms közeli barátja — vitte diadalra a művet a meiningeni zenekarral 1885 ok­tóberében. Azóta a szimfónia a műfaj egyik legnagy­szerűbb alkotásaként ragyog az európai szimfonikus költészet remekművei között. A négy tétel (I. Allegro non troppo, II. Andante moderato, III. Allegro gio- coso, IV. Allegro energico e passionato. Téma con va- riazioni) muzsikáját hatalmas érzelmi kitörések, szél­sőségek jellemzik. A hatalmas szonátaformát komor lirájú lassú tétel követi. A scherzo keménysége és szigorúsága lágv bécsi tánccá oldódik. A zárótétel va­riációi önálló karakterdarabokká nőnek, a téma kö­zépkori koráldallamra emlékeztet. Brahms legcsodá­latosabb és sokoldalúbb zenei hagyatéka a IV. szim­fóniában éri el csúcspontját. 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom