Heves megyei aprónyomtatványok 15/B
MOZART: Divertimento 1772-ben Mozart három divertimentót komponált vonósnégyesre, illetve kisebb kamaraegyüttesre. Az olasz hangszeres zene és hazai minták is hatással voltak a fiatal szerzőre; Joseph és Michael Haydn műveinek egész sorát ismerte. A divertimento a XVIII. században az igényes szórakoztató zene szerepét látta el. A tételek száma általában kevés volt, de írtak hosszabb lélegzetű 6—8 tételes divertimentókat is. Általában táncos jellegű tételek sorakoztak egy divertimentóban, megtartva a szvitmuzsikával való szoros műfaji kapcsolatukat. A fiatal mester három divertimentója egyenként háromtételes, fontos szerepet kap valamennyiben a szólóhegedű, amely az alapvető hangulati elemeket intonálja, illetve fejti ki bővebben. Sok a gazdagon díszített melódiavonal. Mozart diverti- mentói lassú tételeiben koránál érettebb lírai mondanivalót hordoz. A zárótételek minden esetben elragadóan szellemes, lendületes, invenciózus zeneszerzői találékonyságról tesznek tanúbizonyságot. FRANK MARTIN: Ballada Frank Martin (1890) svájci zeneszerző a német romantika és Liszt Ferenc stílusán nevelkedett. Hamarosan a francia impresszionista iskola két legnagyobb egyéniségének hatása alá került (Ravel, Debussy), majd a 20-as évek körül az új zenei irányzatok felé fordul. A zene minden műfajában írott művei igen népszerűek. „Balladáját” 1939-ben Amerikában mutatták be, a műnek ettől kezdve van igen nagy sikere. Eredetileg — vagy az amerikai változat hangszerelése szerint — szóló fúvóshangszerre (fuvola, klarinét vagy saxophon), zongorára, ütőhangszerekre és vonósokra írta. A Ballada romantikus hangvételű, lírai mozzanatokban gazdag zenei alkotás. BARTÓK: Divertimento 1939-ben a Bázeli kamarazenekar vezető karmesterének megrendelésére komponálta Bartók egyik remekművét, a Divertimentót. A háromtételes műben a barokk és klasszikus hagyományok egyaránt tért nyernek; a concerto grosso elve éppúgy, mint a háromtételes szerkezet és a tételek táncos, de egymással ellentétes hangulatú sorrendje. Az I. tétel (Allegro non troppo) szabályos klasszikus szonátaformában íródott. A II. tétel (Molto adagio) messze túlmutat a nemes szórakoztató zene mondanivalóján. A szerző ebben a sötét látomásokkal terhes muzsikában a természettel azonosuló költő szorongásait, különös látomásait fogalmazza meg rendkívüli feszültséggel telt egyéni hangon. A III. tétel (Allegro assai) a magyar népdal hangulatvilágának ezer színében tündöklik, hangszeres szólórészek, zenekari tuttik váltogatják egymást a magával ragadó falusi táncfantáziában. 18
