Heves megyei aprónyomtatványok 14/H
FONTOS SÁNDOR Fontos Sándor azok közül való, aki szándékolt hittel ragadta magához az Alföld egy földrajzilag és néprajziig is hiteles darabját, hogy azután rajta hagyja a megmunkált tájon keze nyomát. A festő szűkebb hazája a Csongrád megyei Ásotthalomtól — Pusztaszeren, az üllési Galambosi iskolán át — Szegedig terjed. Csöndes magánnyal váltakozó küzdelmes évek érlelték őt művésszé, és juttaták el vásznait Odessza, Berlin, Pozsony, Lodz és Szabadka kiállítótermeibe. A Fontos Sándor-i tájképfestészet egyedülálló a maga nemében: küszködve szakadatlanul a táj lelkét kibontó-megmutató ábrázolással, a népi kultúra konok tolmácsolója, megőrzője is egyben. Jól bizonyította ezt a néhány hónappal ezelőtt sugárzott Fontos Sándor-portréfilm a televízióban. A tájképfestők elképzelhetetlenek a számukra élményt és ihletet adó táj varázsa nélkül. Fontos Sándor az Alföldnek azt a zugát választotta művészete éltető világául, ahol a szikesek, mezők, akácosok, dűlők, a csillagokig elszolgáló tájak örökös titkai találhatók. Nagy és hatalmas földek vetik egymásnak hátukat, sömlyék, nádasok, madarakat bujtató erdők támaszkodnak a szél zuhintó rengetegéhez. Innen való Fontos Sándor. Ennek a tájnak beszéli ősöktől örökölt szavait, pózoktól mentes nyelvjárását. Innen mély embersége, minden megfigyelése, szavakra ébredése és festői fölemelkedése. De a művészet mellett mindenkor magáénak vallotta a tanítói szorgalmat is. Azt már csak tőle tudhatnánk meg, hogy hányszor érezte a kudarc keserű ízeit. Még jó, hogy ezek a feketevérzésű komor jelek nincsenek fölvésve a tájképeire, megtalálhatók viszont az ábrázolt arcok lágyan is kemény vonásaiban. Mert ars poétikája elválaszthatatlan Petőfi táj- és emberszerete- tétől, Tömörkény parasztábrázolásától, a Bálint Sándor-i szívet-lelket megható egyszerűségtől. A mi sokat szenvedett, tősgyökeres öregeink ajnározója ő, akik lassan elfelejtenek minket, akiket lassan elfelejtenénk mi is, ha nem élne közöttünk Fontos Sándor. 0, aki először az évszakokkal változó tájat festette meg, majd megfestette az évszakokat is, mintha azok is ők volnának, apáink, anyáink. De odafestette hátuk mögé az értük vívott harcot és az alakuló-változó történelmet is, mert Fontos Sándor elkötelezett művész. Olyan, aki vállalja a harcot is, a harcot, „amelyet őseink vívtak és amelyet békévé old az emlékezés." Megtanulta azt, hogy messzebb kell tekintenie annak, aki föl akarja fedezni a vele közösségben élő nép lelkét. De választotta Fontos Sándor a törvényt is, az életet adó földek szigorú törvényét, hogy így újítsa meg a saját maga által alkotott szellemi értékrendet. Tanítani és festővé válni szinte népballadai ihletett- ségű sors. Fontos Sándor ma is fényből, homokból, fákból és a roppant földek ragyogásából építkezik. Elvonatkoztat és ábrázol. Realista és jövőbe tekintő. Öntörvényű és megismételhetetlen. Polner Zoltán
