Heves megyei aprónyomtatványok 14/H

Kedves Tárlatlátogatók! Engedjék meg, hogy rendhagyó katalógusi szöveggel mutassam be a kiállító művészt, Molnár-C. Pált, és én szóljak Önökhöz, a leánya, aki abban a szerencsében részesültem, hogy harmonikus lénye árnyékában létezhettem. Hadd kezdjem írásomat egyik levelében talált idézettel: „Reggel már izgatottan ébredek, mint vőlegény, aki szerelmesével találkozik . . . Nekem mindennapos újraéledő, boldog izgalmam — találkozás a palettával, az ecsettel, a vászonnal, az örökös erőpróbával — a művészettel." — így indult reggelente fütyörészve a Ménesi úti villa emeletén levő műtermébe, mely délelőttönként az ő külvilágtól lezárt vára volt. Itt staflija elé ülve játszott, szórakozott, festett, mert részére az alkotás nem verejtékes munka volt, hanem bő képzeletének képi kifejezése. Azt adta, amit a mai zaklatott ember csak ritka nyugalmi pillanataiban „ünnepnapokon" tud átélni. Ennek a kiegyensúlyozott képi megjelenítésének köszönhette rendkívüli közönségsikerét, amikor is a kiállításokon művei lábon elkeltek. Ő, hogy kifejezésével éljek, eszelős szenvedéllyel ragaszkodott a kiegyensúlyozott ábrázoláshoz, mert ezt diktálta embersége. Akik személyesen ismerték, tudják milyen üdítő élmény volt egy találkozás Möcöpövel. Délután műtermét elárasztották hívei és művészeti, filozófiai, irodalmi, műszaki, vagy bármi tárgyú beszélgetés kölcsönös feltöltődést eredményezett. A látogatói számára felejthetetlen órákat szerzett, őt pedig a felé áramló szeretet új feladatokra késztette. Az este már abban a vágyakozásban telt el, hogy bárcsak reggel lenne, hogy megint műtermébe bezárkózva a múzsával társalogjon.

Természetesen nincs az a múzsa, akitől azt lehet kívánni, hogy nap mint nap látogatást tegyen a Ménesi úton. így apám is sokszor hetekre félretette az ecsetet és a műterme átváltozott barkácsműhellyé, vagy alkimista laboratóriummá. Ilyenkor kísérletezett új emulziók főzetével, új technikák megvalósításával. Sokszor teljesen elvándorolt a művészet világából és órákat szerelt szét és állított össze, vagy pedig különböző műszaki találmányokon törte a fejét, így pl. a helyben megforduló autó kivitelezésén, melyet kicsiben el is készített. — Ilyen szünetek után nagy belső tusák előzték meg az ecsethez való visszatérést. A múzsa várása, a kérdés, hogy visszatalál-e őhozzá, újból izgató belső feszültséggel járt. Hét évtizedes művészet-technikai kísérletezései művein végigkísérhetek. Ezek az alakulások azonban nem csak külső kifejezésben nyilvánultak meg. Minél zajosabb lett a világ, ő annál inkább befelé fordult témáért és az álmaiból merített. Úgy érezte — az ő szavait összeg- zem ezzel —, hogy primer művészet a zene, mely nincs külső tárgyi formákhoz kötve, ehhez kell a secunder, a tárgyi valóságot ábrázoló képzőművészetet felemelni. Ezért vezetett műveivel nem létezett és látott helyszínekre, melyek csak álmokban és a tudatalatti létünkben jelennek meg. Ez az út vezette el a szürrealisztikus képeihez is.

Életpályája adatszerű bemutatására idézem a „The International Who's Who 1981—82" rávonatkozó adatait: „Molnár-C. Pál magyar festő és fametsző. Született Battonyán 1894. április 28-án. Szülei Molnár József és Jeanne Contat. Felesége Alice Gstettner. Megnősült 1931-ben. 2 leánya van. Képzőművészeti

Akadémián, Budapesten tanult. Kiállított 1919-ben Lausanne-ban, 1927-ben Budapesten. Velencei Biennalen 1930, 1932, 1934 stb. Díjai 1928 Prix de Rom, 1932 és 1935 aranyérem Milánóban. Párizsi Világ- kiállításon Grand Prix és aranyérem és még sok más kitüntetést nyert el. Művei Nürnberg Városi Múzeum, Róma, Velence, Chicago, New York, Edinburgh, Laing Art Gallery, New Castle, Budapest stb. találhatók. M.-C. P. sok könyvet illusztrált, többek között Angyali Üdvözlet, The Little Flowers of St. Francis, Corriolanus, Cyrano de Bergerac, Benvenuto Cellini mester élete 1957. A Párizsi Világkiállításra kiemelkedő pannókat készített és monumentális freskókat magyarországi templomok és középületek díszítésére. Tiszteletbeli tagja az „Accademia Adriatica d'ltalia"-nak, az „Österreichischer Künstlerbund"- nak. 1974-ben kitüntették a Munkaérdemrend arany fokozatával. Szórakozása: olvasás, barkácsolás, találmányok." — Sajnos a befejező rész, apám címe megváltozott, mert 1981. július 11-e óta bennünk és műveiben él tovább. A helyszűke miatt lexikális adataiból még 12 nemzetközi és magyar aranyérem és egyéb kitüntetés felsorolása maradt ki, továbbá az is, hogy szülőhelye Battonya díszpolgára. Az itt látható anyagot azokból a képekből válogattam, melyeket apám életében nekem adott. Kérem kedves látogatók, ha képről képre járnak hagyatkozzanak apám szellemi vezetésére és remélem, hogy megpengeti lelkűk húrjait egy-egy műve, kinek-kinek ízlése szerint. Ezt reméli és kívánja a művész Éva leánya:

dr. Csillag Pálné