Heves megyei aprónyomtatványok 14/E
porhüvely fekete cipellős, fekete tollas fejékű, mozgékony asszonykává illeszkedett össze, és mindketten, a férfi meg a nő, karonfogva megindultak felfelé a lépcsőn. — Az első vendégek! A kandallóból most egymás hegy én-hátán három koporsó bukott ki, kinyílva és széthullva, azután egy fekete köpönyeges férfi, akit a kandalló fekete torkából utána siető férfi hátba szűrt tőrével. Elfojtott kiáltás hallatszott. Ekkor a kandallóból úgyszólván teljesen feloszlott hulla bújt elő ... A lépcsőn most már nyüzsgött a nép. Minden lépcsőfokra jutott egy-egy frakkos férfi — messziről teljesen egyformának látszottak —, s mindegyiknek partnernőül egy-egy anyaszült meztelen hölgy, csupán cipőjük meg toll fejdíszük színe különbözött .. . A tulipános emelvényen, ahol a bál elején a keringő király zenekara játszott, most majomjazz őrjöngött. Bozontos pofaszakállú, hatalmas gorilla vezényelt, nehézkesen táncikálva, kezében jókora kürt . . . Két oroszlánsörényes galléros pávián zongorázott, de a zongora nem is hallatszott, tűlharsogta a saxofon, hegedű, dob, amelyet gibbonok, mandrillok és selyemmajmok fújtak, cincogtattak, pergettek. A tükörfényes padlón számtalan pár siklott, hallatlanul ügyes, hibátlanul tökéletes mozdulatokkal, mindig egy irányba .. . Úgy rémlett, valahol kakas kukorít, valahol messze induló harsog. A vendégek elvesztették szilárd alakjukat, frakkosok, meztelen nők porrá omlottak. Az enyészet Margarita szeme láttára lett úrrá a termen; sírbolt dohos szaga ütötte meg orrát. Az oszlopok eltűntek, a fény kialudt, minden összezsugorodott, híre-hamva sem volt már szökőkútnak, kaméliának, tulipánnak, csak az maradt, ami volt: az ékszerészné szerény szalonja, és a félig nyitott ajtó hasadékán kivetődő fénypászma. /Bulgakov: A Mester és Margarita - részletek. Szőllősy Klára fordítása/ Két városi utcafotográfia az 1920-as évek végéről 11
