Heves megyei aprónyomtatványok 14/E
Mikor Moszkvát ismét megláttam, elképedtem: a várost a hadikommunizmus utolsó heteiben hagytam el. Most minden másképpen festett. Eltűntek az élelmiszerjegyek, és az emberek nem tartoztak semmilyen zárt elosztóhoz. A különböző hivatalok létszámát erősen lefaragták, és most már senki sem állított össze nagyszabású terveket. A SZINHO vörös hajú gépírónője, akit ki tudja miért, Kleopátrának neveztünk elfelejtkezett az „Október a színházban” mozgalomról és Mejerhold csipkelődéseiről. Ott állt a Petrovka ulicán, nem messze a Passage-tól, és melltartókat árult. .... Megjelentek az áruk. A parasztok mind több élelmiszert hoztak fel a piacra. A moszkvaiak ehettek, amennyit akartak, és felvidultak. Örültem és keseregtem. Az újságok a „NÉP fintorairól” írtak. A politikus vagy a gazdasági szakember szempontjából az új vonal helyes volt; ... De a szívnek megvannak a saját érvei: a NEP-et gyakran baljóslatú fintornak láttam. Emlékszem, Moszkvába érkezésemkor szinte megdermedtem a csemegeüzletek előtt. Mi minden volt ott! A legmeggyőzőbbnek ezt a cégért találtam: „Estomac” (gyomor). A bendőt rehabilitálták, sőt díszemelvényre helyezték. Egymás után nyíltak meg a vendéglők: itt a Prága, odébb az Ermitage, majd a Lisszabon, a Bár. A pincérek frakkban voltak (ma sem tudom, újonnan rendelték-e ezeket a frakkokat, vagy pedig a forradalom előtti időktől fogva őrizték a fiókok mélyén. Minden utcasarkon zajos sörözők. Egyikből foxtrott, másikból orosz kórus, cigányzenekar, balalajka vagy pedig verekedés zaja harsogott az utcára, portói borral kevert sört ittak, keresték a gyors mámort, zöldborsót vagy heringet haraptak hozzá, kiabáltak, ökölre mentek. A vendéglők előtt a mulatozókra várakozó bérkocsik sorakoztak, s akár gyermekkorom ősidejében, a kocsisok így mormogtak: „Kegyelmes úr, kocsi- kázzunk egyet ...” De ugyanitt láttam koldusokat, elhagyott gyermekeket; panaszos hangon kéregettek: „Egy kopejkát”. De kopek nem volt; az inflációkból visszamaradt milliók meg új cservonyecek jártak. A kaszinókban éjszakánként milliós összegek cseréltek gazdát: feketézők, ügynökök vagy közönséges tolvajok vagyona. ... A milliók a nepmanok fejébe szálltak. Duhajkodtak, botrányokat rendeztek és gyorsan el is pusztultak. Alig akadt közülük valaki, aki valamit félretett volna a sötét napokra: az emberek nem hittek sem a NÉP, sem a szilárd valuta hosszú életében. A tisztességes haszon és a spekulációból eredő vagyonok közti határ erősen elmosódott. A GPU munkatársai időről időre letartóztattak néhány tucat vagy néhány száz túlságosan vállalkozó szellemű fezőrt; ezt úgy nevezték: Jeszedték a NÉP habját”.. . /IIja Ehrenburg: Emberek, évek, életem részlet — fordította Wessely László/ 1
