Heves megyei aprónyomtatványok 14/C

SCARLATTI: Két szonáta

Domenico Scarlatti (1685—1757) szonátái iskolát teremtettek a billentyűs zene irodalmában. A szonáták nem a mai értelemben vett többtételes ciklikus zongoradarabok, hanem egyszerű modulációs terv szerint (TDT) szerkesztett önálló zenedarabok. Scarlatti életében kb. 600 szonátát írt, ezeket néha más néven is közzétette (Essercizi). A Scarlatti-szonáta fogalom a zene történetének formavilágában. Sejtszerű elemként tartalmazza mindazokat a tulajdonságokat, amelyeket később jelentős formarésszé fejleszt a zeneszerzői fantázia. Természetes, hogy ebben az óriási zenei hagyatékban maguk a „primér”-szonáták is több változáson, fejlődési szakaszon mentek át. Technikailag igényes feladat mindmáig megszólaltatásuk, eredetileg csembalóra Íródtak.

IJURKÖ ZSOLT: Három romló

A Bartók és Kodály utáni zeneszerző nemzedék egyik legjelnetősebb tagja Durkó Zsolt. Zongoradarabjaiban is azokat a hangzásproblémákat igyekszik megoldani. amelyek kamara-, illetve zenekari műveiben foglalkoztatják. A század zenei hangvételét, annak európai közös nyelvét magas formai fegyelemmel és gazdag fantáziával alkalmazott teljesen új zongorajáték-technikáját talán Durkó Zsolt beszéli a legfolyékonyabban kortárs zeneszerzőink közül.

CHOPIN: Tizenkét etűd, op. 10

A zongoramuzsika újjáteremtője, Chopin rendkívüli technikai és zenei követelményeket támaszt az előadóval szemben op. 10 szám alatt megjelentetett 12 etűdjében. Minden etűd új technikai probléma megoldását eredményezi, de ugyanakkor zeneileg is rendkívül igényes. Chopin a zongora hangzásának egyik legérzékenyebben kiművelt mestere. Muzsikája a látszat ellenére rendkívül szigorúan szerkesztett — mindég többszólamú — következetes szólamvezetést igénylő zongoramuzsika.

SCHUMANN: C-dúr fantázia, op. 17

1839-ben jelent meg a Liszt Ferencnek ajánlott C- dúr fantázia, a romantikus zongoramuzsika egyik legszemélyesebb élményekhez fűződő darabja. Schumann lelkivilágának forrongó, elégikus, szemlélődő, robbanékony árnyalatait követi valóban fantázia-modorban az alkotás. Előadásához a zenei kifejezőeszközök gazdag skáláját kell birtokolni, hogy a romantikus lendület és a költői szenvedély minden szépsége, dinamikai gazdagsága, rögtönzésszerű hullámzása teljes szépségében kibontakozhassék. A zárótétel lassútempójú, egv lecsillapult szenvedélyes lélek felszínén remegő emlékkének suhannak át. I. tétel „Durchaus nhantastisch und leidenschaftlich vorzutragen, II. Massig, durchaus energisch, III. Langsam getragen. Durchweg leise zu halten.

33