Heves megyei aprónyomtatványok 14/B
A HELYREÁLLÍTÁSRÓL: FELDEBRŐ, RK. TEMPLOM AZ ÉPÜLET TÖR TÉNETE: Az Árpád-korban a Mátra vidéke az Aba nemzetség szállá »birtoka volt. Valószínű, hogy ok alapították a debrői templomot és monostort. A templom a XI. század első felében sírtomplomnak épült. Az épület középpontjában, az altemplom sírkamrájában colt a szentként tisztelt személy sírja, amelyet valószínűleg a kis monostor lakói gondoztak. A templom négyzetes alaprajza minden oldal közepén félköríves apszissal bővül. Középen négyzet alaprajzú négy pillér tartott egy valószínűleg kiemelkedő kupolát, vagy tornyot. Az épület fala és a belső négyeset között három oldalról oszlopkötegsor támasztotta aiá a födémet. A keleti oldalon az altemplomnak tí padlóból kiemelkedő tömege bontotta meg a centrális templom szimmetriáját. Már a korai Arpádkorban három hajóssá alakították ál a templomot úgy, hogy az É-i és D-i mellékhajót az oszlop- kötegek közeinek befalazásával leválasztották. Az altemplomnak a két végén levő bejáratai így kívül rekedtek a templom testén, ezért a déli falban új bejáratot alakítottak ki. Az ÉNY-i és DNY-i sarkokon az oszlopköteg befalazásával tornyokat építettek. A templom mai formája a XVIII. század közepén keletkezett; a barokk építésnél a roskatag középkori falakat a boltozat terhét is viselő új pillérekkel támasztották meg. A belső tér egyhajóssá alakult, a korai pillérek maradványait közel 1 m-es feltöltésbe rejtették. A K-i oldalon új szentély, a Ny-in torony épült. Az első templomból az altemplom szinte változatlanul megmaradt, a barokk átépítéskor a két végét megcsonkították. Lejárni csak a sírkamrán keresztül lehetett. Az évszázadok során a templom sokat változott; tér- és szerkezeti rendszerét gyökeresen átalakító újjáépítéseit változó rendeltetése (kultusztemplomtól a falusi plébániáig), valamint ember és természet pusztításai indokolták. A templom kutatása ma már befejezettnek tekinthető. A teljes feltárás minden fontos adatot a felszínre hozott, továbbiak nemigen várhatók. Ezeknek ismeretében kell az építésznek dönteni, mit és hogyan mutat be a hatalmas anyagmennyiségből. Különösen nehéz helyzetben volt az építésztervező Feldeb- rő esetében. Nemcsak maga az épület, hanem a kor, a társadalom, a liturgia, a templom funkciója és rangja is átalakult, megváltozott. — A számtalan átváltozás lehetetlenné teszi a periódusok különválasztását, hierarchikus rendbe sorolását. — Lehetőleg minél több felszínre került részletet, lenyomatat meg kell őrizni, mert újabbak nem várhatók, és a meglévőkből szükségszerűen sok elpusztul, illetve egyre nehezebben olvasható. — A középkori templom periódusainak minden részlete, érdekesebb és fontosabb (mert nagyobb történeti értéket képvisel), mint ez a barokk épület - de a barokk átépítés mégis elválaszthatatlan a korábbiaktól, része a folyamatnak, azonkívül jobban megfelel a használat céljainak. — Nagyon fontos a templom funkciójának megőrzése - a létrehozó, fenntartó eszme máig ugyanaz; fennmaradását legjobban a használat biztosítja. Ezeket a szempontokat mérlegelve kellett a feltárt, megkutatott templomot helyreállítani úgy, hogy - bár kompromisszumok árán - lehetőleg mégse váljék preparátummá, hanem építészeti érték maradjon. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy a centrális templom maradványait térben értelmezve mutassuk be. Minden periódust megtartottunk. A falfelületek - a középkori kivételével - vékony fröcskölt vakolatot kaptak, a nyers kőfal színéhez hasonlót. Ilyen színű meszelés fedi az értelmező kiegészítéseket, falmagasításokat. A templomhajóban a korai épület támaszrendszerének, szintjeinek, lépcsőinek maradványait megőriztük és bemutatjuk. Emiatt az alapterület erősen tagolódik és csökken, ezért padok helyett székeket helyezünk el. A barokk berendezés legfontosabb darabjai - két oltár és egy szószék - a helyükön maradnak. A XX. század elején készült barokkos festés helyett az architektúrát kiemelő festés készült. A KIÁLLÍTÁSRÓL Ennek a műhelymunkát bemutató kiállításnak az a célja, hogy a látogatók megismerkedjenek egy jelentős építészeti emlék műemléki helyreállításának történetével, munkafolyamataival. módszereivel. 4zt megmutatni, hogy egy ilyen összetett feladat csak különböző szakterületek együttes munkájával oldható meg úgy, ahogy egy tudományos alapon álló, szakszerű munkától megkívánható. Általában egy szakszerű műemléki helyreállítás nem nélkülözheti az alapos régészeti, falszerkezeti kutatást, különböző szakmák szakvéleményeit, eredmények, adatok kiemelését, az alapos építészeti feldolgozást, tervezést, valamint gyakorlott kivitelezőket és a különböző szerkezetek restaurátorait. Évszázadok társadalmainak, embereinek beszédes tanúi a műemlékek, melyek a ma és a jövő emberének történeti tudatát erősítik és gazdagítják.
