Heves megyei aprónyomtatványok 13/N
Havas Ervin! A MI KATONÁINK Ha országutak vándora, és szürkíti az út pora, ha talpon látja három éj, s alvásra mégsi.ncs engedély, ha zoi.it felhőkből hú szakad, s fegyver húzza a váilakal, lelkében mégis, mint a tó, úgy ring a nótaszó, úgy ring a nótaszó. És másnap újra menni kell, de újra, újra énekel, hegy és park sok elmarad, ám nóta, dallam, szív marad. Ha szíj feszül, húsába vág, és már csak dacból jár a láb, énekel mégis, akkor is, nótát kezd százszor is, nótát kezd százszor is. Ilyen legény a katona! Kedvét nem nyomja bú soha. Míg énekel, míg dalra lép, erősen fogja fegyverét. Ha alkonyat jő, s átkarol hegyet, völgyet — a fák alól az égre dobja csillagát, hű szíve dallamát.' '
/
