Heves megyei aprónyomtatványok 13/L

SCHUMANN: а-moll hegedű-zongora szonáta, op. 105 1851-ben komponálta Schumann két hegedű-zongora szonátáját. Életét ebben az időszakban már tragikus hangulatok zavarják meg. Ez a tragikus életérzés a-moll szonátájában is kifejezésre jut. A két szélső tétel zenéjé­ben kevés a derűs pillanat, sötét, borongós látomások teszik feszültté az I. (Mit leidenschaftlichen Ausdruck) és III. tétel (Lebhaft) muzsikáját. A II. tétel (Alleg­retto) mintha az ifjúkori bensőséges szelíd hangulatok báját idézné vissza, vallomásszerű hangvétele a régi nagy alkotói korszak biztonságát és derűjét sugározza. MOZART:'Hegedű-brácsa duók, K. 423 Mozart közeli barátjától, Michael Haydntéá rendeltek hegedű-brácsa duókat, amelyeket betegsége miatt nem tudott elkészíteni. Mozart felajánlotta, hogy kisegíti barátját és az elkészült munkában bizonyos értelemben elsajátítva barátja stílusát, három tételből éllé) müvet írt. Virtuóz szólamvezetés, szigorúan szerkesztett forma és felhőtlen boldogságot tükröző vidáman kergetőző témák váltakoznak a mű három tételében. A tételek: Allegro— Adagio—Allegro. CHOPIN: Fisz-dúr impromptu, op. 36 No. 2 A könnyed rögtönzés, virtuóz feladatok könnyed megol­dása, csillogó zongorahang jellemzik a chopini dallam­világ minden szépségét feltáró rövid lélegzetű zenei for­máját. A nocturne és a balladák hangvétele párosul szerencsésen Chopin Impromptuiben, személyes hangú lírai vallomást alakítva ki a zenei anyag témáiból. CHOPIN: Asz-dúr polonéz-fantázia, op. 61 No. 7 1845—46-ban keletkezett Chopin polonéz-fantáziája, a legnagyobb alkotás a polonézek között. A makacsul ismétlődő polonőz-téma, a románcforma jellegű epizódok olyan sűrítetten költői mondanivalójúak, amelyek még Chopin költői kifejezőerejű nyelvében is rendkívülinek számít. A nagy A-dúr polonéz és az f-moll fantázia motívumai is felbukkannak a műben, amely Chopin egyik legkifejezőbb vallomáserejű költői megnyilatko­zása. BRAHMS: f-moll brácsa-zongora szonáta, op. 120 No. 1 1895-ben komponálta Brahms két klarinét-zongora szonátáját, amelyeket brácsán is elő lehet adni. A mon­danivaló súlyosságát a zeneköltő mondanivalója és az eredeti hangszer igényei határozzák meg. Tartózkodás és szenvedély, rapszódikus költői ének, tartózkodó hu­mor és tánc, valamint sodróerejű, néhol magyaros mo- tívumú zárótétel fejezi be a művet. A tételek: I. Allegro appassionato, II. Andante un poco adagio, III. Alleg­retto grazioso, IV. Vivace. 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom