Heves megyei aprónyomtatványok 13/L

BRUCKNER: IX. szimfónia, d-moll

Bruckner utolsó szimfóniájának csak három tétele készült el, az utolsó tétel csak vázlataiban maradt az utókorra. A szerző kívánsága az volt, hogy a hiányzó záró- tétel helyett a Te Deumot adják elő a hangversenyen. 1903-ban, a bemutató alkalmával tiszteletben tartották a szerző kívánságát és általában napjainkban is ilyen előadásban hangzik el a IX. szimfónia. Az I. tétel (Feierlich. Misterioso) muzsikája mintegy az őskáoszból bontakozik ki, nagy terjedelmű, végtelennek tűnő dallamvonalak pregnáns ritmusokkal váltakoznak. A

II. tétel (Scherzo, Bewegt, lebhaft) zenéjében mintegy különös álomképek kergetőznek, tempójuk viharos, de hiányzik az önfeledt tréfás hangvétel, amelyet nem pótol a motívumok gyors váltakozásának lendülete. A

III. tétel (Adagio. Langsam, feierlich) muzsikája a szerző búcsúja az élettől, témái között felidézi d-moll miséje Kyrie tételének motívumait és a VIII. szimfónia Adagióját. Az Г. tétel témáihoz hasonlóan itt is a végtelen dallamokból körvonalazódik a fájdalmas érzelmekkel zsúfolt lírai hangvételű búcsú bensőséges zenei mondanivalója.

BRUCKNER: Te Dcum

Öt részből álló kompozíció Bruckner Te Deuma, a korai keresztény egyházi szövegre írott dicsőítő ének. Az egész művön átvonul a gyász hangulata — ellentétben annak eredeti mondanivalójával — a szerző mesterét és példaképét gyászolja, a nemrég elhunyt Richard Wagnert. A dicsőítő ének egyes szakaszait a bizakodás és hit hangulata árasztja el, itt a szerző lelke legmélyéről fakadó áhítatos hangulatot fejez ki a zene nyelvén. A két hatalmas szélső tétel között (Te Deura — In te Domine speravi) helyezkedik el a három kisebb szakasz, egyébként az egész műre jellemző merész harmóniai fordulatokkal, gazdag énekes Szólamokkal és a régi egyházi zenére jellemző archaikus fordulatokkal.

25