Heves megyei aprónyomtatványok 13/J
RÉTI EMBEREK Kevesen tudják a városon élők, hogy az alföldi paraszt ember a rét szó alatt rövidebb- hosszabb ideig vízzel borított és vízinövényekkel benőtt területet ért. Hasonló értelemben használva, mint a somogyiak a berek szót. Ez a rét termi a nádat, fűzvesszőt, sást, gyékényt, kákát. Területe az Alföld száz évvel ezelőtti képét nézve az erdőkkel egyetemben uralkodó volt. Ilyen rét volt a Rétköz, a Bodrogköz, a Szernye láp, az Ecsedi láp, Sárrét, a Taktaköz, az Érmellék, több kisebb testvérével együtt. Vagy a Fertő-tó, a Hanság, Erdélyben a Mezőségi-tavak vidéke. Ezekben az ember méltán érezhette magát erdőben. Akár a mocsári tölgyek, égeresek, akár a náderdők, a gyékényrétek útját járta, ki nemigen látszott belőle. [gy természetes, hogy legtöbb építményét ezekből a rétben termő növényekből készítette. Gyakori volt a nádház, a paticsház, veremház. Élelmük nagy részét is a rétből szerezték: „vadásztunk, halásztunk, madártojást szedtünk" - emlékeznek a tyukodiak. De egészen napjainkig fennmaradt a gyékény és a nádböngyöle evése ugyanúgy, mint a súlyomé. A vízen való közlekedésre a tölgyfából vájt hajót, a nád, káka és gyékénytutajt használták. Tűzgyújtásra pedig az acélon és a kovakövén kívül a gyékény pálykájából készült taplót. A házat, istállót, ólakat és a ház körüli eszközök legtöbbjét nádból és fűzvesszőből kötötték. A házon belül, a fa mellett a gyékény szolgálta az embert. Puhasága és melegsége segítette a ház melegét őrizni, szállításra és tárolásra is jól megfelelt. Emberi életekről szólnak e tárgyak. Nagy élő és holt vizekről, náderdőkről, gyékényrengetegekről és az ezekben élő, élelmeskedő emberekről. Közösen voltak tanúi egymás születésének és elmúlásának. Számunkra felidézik azt a kort, amikor az ember a természet közelségében élt, keveset alakított rajta, ám annál jobban ismerte és alkalmazkodott hozzá. Tyúkodon Kis Károly nótát is tud indítani e régi világról ekképpen: Kimegyek a kerek érbe Abba a nagy zivatar szélbe Két ujjnyit vágott a kerek Mégis kivontatom veled. Gyi te fakó, gyi előre Nyerít a rekettye nyélre Csepü-csapó, kender hám Mind a kettő jó szerszám. Mi már ezzel a rétbeli élettel nem találkoztunk, de még módunkban állt megismerni néhány parasztembert, aki ezt még élte. Munkáik és tudásuk összegyűjtésével igyekszünk egy keveset hozzáadni hajdan volt vizes világunk megismeréséhez. NAGY MARI — VIDÁK ISTVÁN F. K.: Kovács Ákos 77.4346/4 - Zrínyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: Bolgár Imre vezérigazgató
