Heves megyei aprónyomtatványok 13/I

ENESCU: II. rapszódia

George Enescu (1881—1955) a román zene legjelentősebb mestere. Két rapszódiája 1901—1902-ben keletkezett és egycsaipásra ismertté tette nevét a nemzetközi zenei életben. Enescu virtuóz hangszerelési technikája szerencsésen párosul a román népi dallamok és ritmusok addig ismeretlennek számító világával.

CIMAROSA: G-dúr kettősverseny

Domenico Cimarosa (1749—1801) az olasz barokk zenei stílus mai napig rendkívül népszerű mestere. Hírnevét vígoperái alapozták meg, a kor divatos szerzői Piccini és Paisiello mellett nehezen harcolta ki az őt megillető helyet az operaszínpadokon. Népszerűségére jellemző, hogy Haydn Eszterházán 1783—89 között valósággal Cimarosa ciklust rendezett, az évek folyamán több mint 12 operáját mutatta be. Gazdag zenei nyelvezete, sokszínű hangszerelése, behízelgő olasz dallamossága jól érvényesül kantátáiban, zongoraszonátáiban, szimfonikus- és versenyműveiben. G-dúr kettős- versenyét eredetileg két fuvolára írta a kor szokásos háromtételes versenymű formájában.

WEBER: Concertino klarinétra és zenekarra, op. 26

A német romantikus opera megteremtőjének egyik kedvenc hangszere a klarinét volt. Sokat foglalkozott a hangszer felépítésével, behízelgő, tetszetős hangszíne miatt. Két nagylélegzetű versenymű, és egy concertino tanúskodnak Weber klarinét iránti érdeklődéséről. A concertino muzsikája romantikus hangvételű, zenei értékekben gazdag, kifejezésben árnyalt zene, annak ellenére, hogy a szerzőt a mű megírásakor valószínűleg pedagógiai szándék is vezette.

BRAHMS: II. szimfónia. D-tliir, op. "3

1877-ben mutatta be a világhírű magyar származású karmester Richter János a bécsi Filharmonikusok zenekarával Brahms II. szimfóniáját. A szimfónia alaphangulata — eltérően az I. szimfóniától — derűs, pasztorális jellegű. A szerző aránylag rövid idő alatt, három nyári hónap időszakában írta meg művét, valószínűleg igen erőteljes természeti élmények hatása alatt. Az alaphangulattól csekély mértékben tér el a

II. tétel meditativ jellegű komoly, néhol feszültséggel telt lírája. Brahms szimfonikus nyelve teljes szépségében bontakozik ki a remekműben. (I. Allegro non troppo, II. Adagio non troppo, III. Allegretto grazioso, quasi Andantino, IV. Allegro con spirito).

40