Heves megyei aprónyomtatványok 13/D

Azt, hogy mikor szüreteltek először Gyöngyös határában, a legszorgalmasabb régészek sem tudják pontosan megmondani, de azt tudjuk, hogy a szüret mindig vidám volt, kivéve azokat az eseteket, amikor egyáltalán nem volt mit szüretelni. Mert bizony, ilyesmi is előfordult egynéhányszor.

Már a régi rómaiak is termeltek szőlőt a Mátra verőfényes lankáin.

Több mint ezer évvel később Evlia Cselebi, a nagy török utazó megható elismeréssel szól az itteni borokról: „Gyöngyös borának nincs párja sem Arábiában, sem Andzsemországban, csak a Tenedos szigeti hasonló hozzá ...”.

Híre, neve azóta is megvan! Hála a Mátravidéki nép szorgalmának és hozzáértésének. Pedig micsoda akadályokat kellett legyőzniük! Hiába nyomorgatta őket pl. a 17—18. században is a bordézsma, amit mindenkit köteles volt fizetni „jobbágy vagy zsellér, akár kisnemes, akár helybeli, akár más faluban lakván, de a város határában használ szőlőföldet.''.

1850-ben a gyöngyösiek a bordézsma erőszakos behajtását panaszolták Bécsben. A vármegye urai, akik között sok volt a gyöngyösi földesúr, a bécsi instanciá- zásért börtönbe záratták a nép vezetőit. De a császár kiküldte ide királyi biztosnak Dobrzsánszky Adolf hely