Heves megyei aprónyomtatványok 12/G

kell, itt vannak. Igaz, sokan oda-vissza négy-öt órát is utaznak naponta, haza csak aludni mennek, mert másra nemigen jut idő, s tulajdonképpen csak vasárnap vannak otthon. Ezek az emberek törödöttebbek, fáradtabbak, mint akik itt laknak helyben vagy a város környékén. Sokszor ülőhely sincs a vonatokon, s ingázóinknak állva kell megtenni az utat — de mi erről nem tehetünk.

3.

Az üzem egyik munkásszállótelepe a salakdombok mögött volt. Az épületek, mint a ku- tyagunyhók.

Majdnem jól mondta valaki:

— Oda csak hajóval lehet eljutni.

Az úton állt mindenütt a víz. Dagadhatott tavaszig a sár. A fekete, füstös, horpadt oldalú kolóniasor előtt dömper kereke darálta a latyakot.

Egy asszony felgyűrt szoknyában ott végezte dolgát, a dudvák közé leguggolva. Mintha libát zavartam volna föl, szaladt be a házba.

A gondnok fönt volt az egyik munkásszállás tetején.

Ez volt az E-épület.

Mutatta, hogy el akar dűlni a kéménye.

Lejött a létrán, s invitált, odabent is nézzek széjjel.

Az ágyak közt krákogtak az emberek. Füstölt a vaskályha, sehogy se bírtak vele.

— El akar ez indulni — mondta valaki szellemeskedve.

— öt éve ígérik, hogy felszámolják a telepet — fordult felém a gondnok. — Mikor elkészült az új, négyemeletes szálló, akik albérletben laktak addig, azok kerültek bele. Mi csak egy épületet tudtunk felszámolni. Látja, mi van itt? Beszél ez magától. Ne azt nézze, milyen kulturális munkát végzünk, hanem intézkedjen, hogy járda legyen, minden héten legyen tisztalepedő-csere, meszeljék ki a falakat, a tető ne ázzon be. Az útra hozasson salakot, mert látja, szinte a szánkon folyik befelé a sár. Az emberek szanaszéjjel laknak ezekben az összevissza épületekben. Ki tudja ellenőrizni őket?

A szemben levő barakkszállás ajtajára mutatott.

— Két hete becsaltak oda egy ki tudja, miféle nőszemélyt. Megmászták, vagy ket- ten-hárman, részegen kiverték az ablakot. Kiabáltak, ha bemegyek, ott vernek agyon.

A dömper jött visszafelé a salakdombokról. Ahogy elkanyarodott, spriccelte, szórta a sarat a falakra, a hámlolt deszkaajtókra.

A bányász-munkásszállások közül az egyik fönt volt a hegyoldalban. Felvonulási sufnikból alakították át erre a célra. Az ajtókat nem lehetett rendesen kinyitni. Reggelenként két-háiom ember nekirugaszkodott, hogy ki tudják lökni. Bedagadtak, nedvesek voltak a gerendákig a falak.

Az egyik női munkásszállásnál, amit magas drótkerítés vett körül, ottjártamkor a kaput akarták szétbontani a kutyák. Macskát láttak menni a járdán, azt ugatták.

Nagy sokára a takarítónő nézett ki az udvarra.

— Mit koslat itt? Menjen a dolgára! — ripakodott rám.

Mondta aztán odabent, miután beengedett, hogy mi van itt éjszaka:

— Azt a fütyörészést, füttyö- gést, ha hallaná! Érti?! Hogy menjenek ki a lányok. Falkák- ban kajtatnak erre a férfiak, leselkednek, jönnek a kocsmából a részegek, másznának át a kerítésen. Nem is tudom, mi történne, ha kutyák nem lennének. Persze, a lányok is megérik a pénzüket! Hogy miket tudnék én mondani!...

A három fehérre meszelt, hosszúkás épület egymás mellett húzódott. Ketten-hárman lehettek bennük, az éjszakai műszakosok közül.

— Hallja, most is hogy vi- háncolnak? — állított meg a takarítónő. — Meg vannak ezek veszve. Én hónaponként elvitetném őket az orvoshoz, megnézetni, hogy állnak. Minden évben lebabázik kettő-három. Nő a hasuk, csak azt látom. Szólok a gondnoknak, s már mehetnek is innen, itt nem f iadzunk I

Kikapta a seprűt a sarokból.

— Tudja, kiket sajnálok? — nézett rám. — Azokat, akik házasok. A feleség itt van, a férj meg valamelyik másik munkásszálláson. Többen is vannak itt ilyenek. Semmilyennek tartom az ilyen életet. Ahogy mondom.

A kerítéstől fütyülést hallottunk.

— Elmégy innen, te! Jómadár vagy! Ismerlek! — kiáltott oda valakinek, akit az árkon keresztül láttam besompolyogni a bozótba.

4.

Tapasztalataimról minden hónapban jelentést kellett készítenem a tanács művelődési osztályának.

Később új ember került a népművelési csooorthoz, aki elolvasta, ellátta iktatószámmal, s ezzel a maga részéről elintézettnek tekintette ezeket a helyzetjelentéseket.

Debrecenben véqzett, friss diplomásként került a városba.

— Nem megy kerületedben a népművelés — mondta.

Miért? Amelyik munkásszálláson nincs klubszoba, ott hol legyen TIT-előadás? Az ágyak közt? Kimennek inkább az em-