Heves megyei aprónyomtatványok 11/J
Robert Thomas i — közben kissé kajánul a krimit és komédiát kedvelő közönségre kacsintva — büszkén vallja magát bulvár-szerzőnek. Nem tartozik azok közé a nagyképűen igényes, manipulált színpadi írók közé, akik — noha senkit sem érdekel unalmas és fellengzős mondanivalójuk —, abban a hitben élnek, hogy az egész emberiségnek üzennek. Egyik méltatója — Nicole Jolivet — a l'Avant- Scéne című folyóiratban megjelent cikkében a Scribe-dráma és a Meyer- beer-opera címadó főhősére és Robert Thomas ördöngős mesterségbeli tudására célozva, ördög Robertnek nevezi szerzőnket. Robert Thomas 1930-ban született a Magas Alpok Gap városában és már kicsiny gyermekként szenvedélyesen szeretett komédiázni. Középiskolai tanulmányai közben végigolvasott a századforduló óta megjelent úgyszólván minden színdarabot. Érettségi vizsgái után közvetlenül, egyetlen szál öltönyben, ötven frankkal a zsebében Párizsba szökött, ezt a néhány sort hagyva hátra a konyhasztalon szülei számára: ,,Ha kerestek, a vonat alá vetem magam I" Álmai Párizsqba érkezve, a tizenhétéves fiú távirdászként dolgozik és statisztádat, s soványka jövedelméből fedezi színiiskolai tanulmányait. A színiiskola elvégzése után kisebb szerepeket kap és jóval több, mint hét szűk esztendeje alatt egymás után írja a színdarabokat (saját bevallása szerint rossz darabokat), míg — végre! - 1960- ban, tehát harmincéves korában sikerül a világhírű Boutfes-Parisiens színháznál elfogadtatnia „Kelepce egy szál férfinak” című bűnügyi drámáját. A siker óriási: a világ különböző színpadain eddig mintegy tizenötezer előadást ért meg, megfilmesítési jogát pedig maga a nagy amerikai filmrendező és író, Alfred Hitchcock vásárolta meg. (Nálunk is játszották, Szegény Dániel címmel.) Hamarosan újabb nagysikerű bűnügyi darabbal jelentkezik, címe: „Nyolc nő". Eddig harminc országban majdnem tízezerszer adták. — És egymás után adják elő Robert Thomas újabb és újabb bűnügyi drámáit és vígjátékait: A második lövést, a Gyilkosok szövetségét, a Váratlan látogatót, a Kettős Játékot, a Papagáj és a kiskakast, a Mandarin-szobát, a Két macska, egy egeret, és a húsz esztendei szünet után újból színpadra lépő Fernandel számára írt Freddyt, amely, sajnos, egyben Fernandel utolsó szerepe volt. Nem esett még szó Jack Popplewell- ről, Az áldozat visszatér ötletadó társszerzőjéről. És most kissé különösen, talán paradoxként hangzó megállapítást kell tennem. A legsikeresebb színpadi krimi-szerzőnek elismert Robert Thomas ritkán írt egészen eredeti darabot. Az áldozat visszatér ötlete, fordulatai, meseszövése, a szereplők jellemének felvázolása mind, mind Popp- lewell műve, legfeljebb az eredetileg angliai színhelyen angol szereplőkön és néhány apróbb részleten változtatott Thomas. De van valami, ami miatt mégis a tulajdonképpen „adaptáló” Robert Thomas-t kell szerzőnek tekintenünk. Az ő színpadi érzéke, darabszerkesztői tehetsége és tudása, poénjei pergő szövege nélkül bizony gyengécske vígjáték maradt volna Popplewell alkotása. Nem akarok tiszteletlen hasonlattal élni, de — például — képzeljük el^vajon ismernők-e llosvai Selymes Péter nevét, ha nem az ő nyomár írja meg Arany János o Toldit. A legnevesebb francia rádióriporter, Jacques Chancel tette fel Robert Tho- mas-nak a kérdést: „Lehet-e bűnügyi regényíró?” — Robert Thomas kereken kijelentette, hogy bizonyára szánalmasan gyenge regényíró lett volna belőle, mert ő nem „leíró”, hanem „beszélő" alkat. A detektívregény mesterei vitathatatlanul az angolszászok, ugyanakkor azonban kevés valóban jó bűnügyi színművet köszönhetünk nekik. Ezzel szemben Robert Thomas a detek- tívdráma nagymestere. Nemcsak Popplewell vázlatából alkotott remek darabot, hanem azt is tudnunk kell, hogy még Agatha Christie egyik bűnügyi drámája is az ő átdolgozásában aratott igazán sikert (A váratlan látogató), — A második lövést pedig (a Magyar Televízió is közvetítette) a magyar Fodor László színműve nyomán faragta át Robert Thomas. A mi darabunkról nem szeretnék semmit sem elárulni, csupán annyit, hogy még eddig mindenütt nagy sikerrel játtszották. örömöm tellett fordítása közben; meg-megnevettetett, „drukkoltam” is a szereplőkért, vagy a szereplők ellen és nem szégyellem bevallani, hogy kedvenc műfajom a krimi, mert a krimikben a bűnös mindig lelepleződik. Az életben — sajnos — ritkábban. KLUMÁK ISTVÁN Komoly játékosság Bűnügyi komédia — Így határozza meg Jack Popplewell és Robert Thomas a darab műfaját. Hogyan lehet, - kérdezhetik jogosan —, bűnügyi, ami komédia, - vagy ha tetszik, komédia, egy olyan történet, ahol gyilkosságról, esetleg több gyilkosságról van szó. A valóságban bizonyára nehezen egyeztethető össze, - de a színház ezért színház —, nem a valóság, hanem annak ,,égi mása." A színészek, a rendező számára éppen ez a látszólagos ellentmondás nyújt különleges lehetőséget a munkában. Hiszen nyilvánvaló — mivel bün- ügy —, hogy a gyilkosság felderítésében meg kell teremteni a szükséges ,, krimi"-izgalmat, feszültséget. Ugyanakkor az egészséges komédiázásnak jelen kell lennie. A kettő együtt látszólag kizárja egymást — látszólag, mert jó stilusérzékkel meg lehet teremteni a kötelező egyensúlyt. Komoly játékosság — ez amire törekedni kell. Hinni kell a játékban, mint amikor a gyermek hisz, kijelentve: én vagyok a repülő —, és máris kitárja a karját és úgy csinál, mintha repülne. Ugyanakkor tudja, hogy nem repül —, de hiszi, hogy repül. A játék komolyságát segíti elő a díszlet is. Mint rendező, nem vagyok hive a valószerű díszleteknek. Eddigi rendezői pályafutásom alatt kb. 60 darabot rendeztem, de egy kezemen össze tudom számolni azokat, amelyek naturális díszletben játszódtak. Itt mégis a reálisabb díszletmegoldás mellett döntöttem, mert meggyőződésem, hogy egy jóízű bűnügyi perszillázs stílusában játszott darabot, nem szabad látványi- lag tovább stilizálni. Annál inkább sem. mert az író, végsősoron, eleven, húsvér figurák megírására törekedett. örömmel logadtam el a színház meghívását a darab vendégrendezésére. Először is, mert kitűnő színészeket kaptam, — másodszor, mert pont harminc évvel ezelőtt ebből a szinházbói indultam el a főiskolára rendezőnek Azóta persze sok viz lefolyt a Szinván. Budapesti főiskolán kezdtem, a moszkvaié fejeztem be rendezői tanulmányaimat. A Vígszínháznak, a József Attila Színháznak főrendezője, a Gyer- mekszinháznak igazgató-főrendező je voltam. Több mint két évtizede tanítok a főiskolán. Itt a színházban is sok, kedves, volt növendékemmel találkoztam. Nekünk, színészeknek és rendezőknek, a darab a próbák folyamán sok kellemes, jó hangulatú munkaórát adott. Fiemélem, mindezt összesűrítve, önök egy kellemesen eltöltött színházi estén érzékelni fogják. KAZÁN ISTVÁN
