Heves megyei aprónyomtatványok 10

MOZART 1782-ben Siegmund Haffner salzburgi polgár- mester házi ünnepségére irta szimfóniáját. A művet az Allegro con spirito tétel ünnepélyes, ragyogó hangzású muzsikája nyitja meg. A ragyogó szonáta-tételt az Andante tétel gyöngédlirájú dallamai váltják fel, a Menuette tétel kezdőtémája fanfárszerűen ünnepélyes, triója a lassú tétel bájos dallamára emlékeztet. A zárótétel (Presto) főtémája Ozmin áriájának közismert témája (akasztófa-ária). Diadalmas életörömtől áradó hangulatban ér véget a remek- bekészült szimfónia.

MOZART B-dúr zongoraverseny, K. 456 1785-ben került bemutatásra a szerző előadásában. Az I. tétel (Allegro vivace) varázsát a fúvóshangszerek bőséges alkalmazása adja meg. A szonátatételt a sötét tónusú variációs forrná, ban írott lassú tétel követi (Andante un poco sostenuto) éles ellentétet alkotva a két dinamikus, csillogóan hangszerelt szélső tétel muzsikája között. Az Allegro vivace-val jelzett III. rondó-tétel a mozarti finom humor és a korban divatos vadász-scherzók hangulatát árasztja. A tétel muzsikájából nem hiányzik a gyengéd, lírai érzelem hangulata sem, amelyet a szerző választékos hangszínárnyalatokkal emel ki a tételből.

Az Esz-dúr Sinfonia concertante, K. 364 a fiatal, 23 éves Mozart műve. Párizsi tartózkodása után írta meg ezt a mély gondolatokban és fájdalmas lírában gazdag művet. A sinfonia concertante a barokk mesterek kedvelt concerto grossója és a szimfónia között foglal helyet a zenei műfajok családjában. Mozart, aki kedvelte ezt a zenei műfajt, hegedűre és brácsára, tehát két egymással versengő hangszerre és zenekarra írta művét. A háromtételes mű lassú és terjedelmes bevezetőrésszel indul, majd az expozícióban megjelenik a két szólóhangszer. A II. tétel (Andante) Mozart egyik legszebb lassú tétele. A szólóhangszerek dallamai és a zenekar kísérőmuzsikája már szinte romantikus szenvedélyességgel ötvöződnek egyetlen végtelennek tűnő lírai vallomássá. A zárótétel (Presto) kirobbanó vidámsága, táncos forgataga, egészséges humora jó alkalmat ad mindkét szólóhangszernek virtuóz képességeik megcsillogtatására.

RÓNA FRIGYES 1948-ban végezte a Zeneakadémia karmesterképző szakát Ferencsik János tanítványaként. Előzőleg zeneszerzést tanult a Nemzeti Zenedében Lajtha Lászlónál. Több helyen dolgozott az országban szimfonikus zenekaroknál és operaegyütteseknél, így Budapesten, Győrben, Miskolcon, Debrecenben, Kecskeméten.

MAUTHNER ANNA a Magyar Állami Hangversenyzenekar szólam- vezető szólistája.

SZEGEDI ANIKÓ Budapesten született. Tízéves korában felvették a Zeneművészeti Főiskolára, ahol Sólymos Péter növendéke volt. 1960- ban kitüntetéssel vegezte a főiskolát. Főiskolai évei alatt részt vett a bolzanói Busoni zongoraversenyen és a bukaresti Enescu nemzetközi zongoraversenyen. 1967 óta a Filharmónia szólistája.

GYARMATI VeRA Budapesten született: 6 éves korában kezdett hegedülni, 8 éves korában felvették a Zeneművészeti Főiskolára. Itt tanárai: Gábriel Ferenc, Zathureczky Ede voltak. Brüsszelbe került, itt Gertler Ede volt tanára és 1961-ben kitüntetéssel végzett. Kamarazenét Weiner Leónál és Mihály Andrásnál tanult.

1955: varsói VIT-en II. díjat nyert,

1962: helsinki VIT-en I. díjat nyert.

29