Heves megyei aprónyomtatványok 10
Emlékkiállítás NAQYBALOQHJANOS festőművész alkotásaiból A tárlatot, melyet ezúttal a szakmunkásképző intézet dísztermében (Vécsey u. 2. szám) rendezünk, 1975. június 20-án, pénteken délután 3 órakor, CSORBA QÉZA Kulturális Minisztérium képzőművészeti osztályának vezetője nyitja meg Közreműködnek: Mester Jolán és Mányoky Lívia G Ugyanezen a napon vetítettképes előadások Nagy Balogh Jánosról Duna Cipőgyár hatvani üzemében: BORBÉLY LÁSZLÓ, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa Városi Kórház KISZ-klubjában: TASNADY ATTILA, műkritikus, a Népszava munkatársa Honvédelmi alakulat KISZ-klubja: HORVATH GYÖRGY műkritikus, a Magyar Nemzet munkatársa Lenin Termelőszövetezet klubjában: PAKSI GYULA tanár, festőművész G A tárlatrendezés Moldvay Győző és Paksi Gyula munkája. A katalógus fényképeit Magyar Jánosné készítette. A kiállítás nyitva, június 20-tól, július 6-ig. NAGY BALOGH ÖNARCKÉPE © Az első oldalon: A MŰVÉSZ ANYJA QV agy Balogh János sajátos, társtalan alakja a magyar művészettörténetnek. Ö az első következetesen proletár festőnk, „az első, aki a külváros népét képviseli a magyar festészet parlamentjében." Nemcsak származása, s nem is csak képtémái miatt, hiszen egyszerű szobabelsői, kubikosai, a szegény-ember-festészet" még nem tehette azzá. Képeinek belső sugallata, eszmeisége azonban olyan egyértelműen a proletáréletből fakad, hogy ehhez mérhető küldetéstudat, roegingathatat- lanság csak Derkovits Gyula pályaképében tapasztalható. Náluk ez nem egyszerűen program, szemlélet, hanem életmód kérdése volt. Nagy Baloghot nem csábították a társadalmi osztálytagozódás magasabb fokai, nem óhajtott úriember lenni, csak jó festő, semmi sem ösztönözte a proletárság elhagyására, még a napi sikerek lehetősége sem. Feloldhatatlan zárkózottságából az látható, hogy belső meggyőződésére hallgatott, amikor elkerülte a dicsőséghez segítő polgári alkalmakat, s nem lépett ki a kispesti dolgozók környezetéből akkor sem, mikor már tudta, hogy elérte kitűzött célját, „múzeumi rangú festő lett.” /Budapesten ,1874. augusztus 2-án született, foglalkozására nézve mázoló volt. Már mint inas rajzolni kezdett, segédként az Iparrajziskola, majd az Iparművészeti Főiskola esti tanfolyamait látogatta. Többéves koplalással gyűjtött filléreiből huszonöt éves fejjel fél évet a müncheni akadémián töltött. Hazatérte után tovább nyomorog anyjával, alkalmi szobafestésből él. 1915-ben besorozzák, súlyosan megsebesül, jobb karja megbénul. A Tanácsköztársaság Múzeumi Direktóriuma java műveit megvásárolta, de ő már alig tudott örülni a sikernek, 1919. novemben 22-én meghalt. 0У /jellegzetes, zárt világ a Nagy Balogh Jánosé. Biztos önismerettel és példás rx művészi alázattal választotta meg témáit, következetesen ragaszkodva ahhoz a környezethez, melyet legjobban ismert, mellyel összetörött, önmaga, anyja, a műteremmé előléptetett külvárosi lakószoba, szegényes csendéletek tárgyai és a Wekerfe- telepi kubikosok jelennek meg magától értetődően őszinte módon vásznain, s éppen mert e világ sajátja, találja meg olyan magabiztosan egyszerű témáihoz a legjobban megfelelő realista stílust és tiszta konstrukciójú, zárt formarendet is, szinte minden idegen művészi ráhatás nélkül. öntudatos eszmeisége, a hozzá kapcsolódó, gyengéd, lírai tolmácsolásra is alkalmas finom tónusok, a kis méretek ellenére is monumentális formarend biztosítja műveinek múzeumi rangját, immár jó fél évszázada. Amikor környezetét, saját robusztus fejét, anyjának a munka által megtört alakját, vagy ősi munkaritmus szerint mozgó kubikosait, krumpliszedő asszonyait esztétikailag, festőileg akarta megfogalmazni, szükségképpen a dolgok egymás közötti és térbeli viszonyait egyszerűsítendő, egyben a lényegbe foglaló geometrikus formálással is próbálkozott, eljutva a korszak legmodernebb művészeti problémáihoz, történetesen a Cezannei kubizmus mértanias szerkesztettségéhez és formaképzéséhez. Kispesti magányában is azon munkálkodott, amit a kor, a festészet belső logikája írt elő, s amin a „Nyolcak” szintén hosszasan, programszerűen vesződtek. r P Jetében kevés megbecsülésben volt része. Halála után hagyatéka a Szép- ' y művészeti Múzeumba került, ahol 1922-ben nagyszabású tárlatot rendeztek műveiből. A felszabadulást követően, 1959-ben, a Magyar Nemzeti Galéria rendezte meg Nagy Balogh János emlékkiállítását. Ez az intézmény életművét itthon és külföldön is több ízben bemutatta, s most — a Hatvani Galériával kötött szocialista szerződés alapján — a képzőművészeti életünkben egyre több szerepet betöltő vidéki város, Hatvan műbarátai juthatnak maradandó élményhez a festő alkotásai révén. BORBÉLY LÁSZLÓ HATVANI GALÉRIA
