Heves megyei aprónyomtatványok 10

Tavaszba forduló időnk szokott és várt eseménye már az országos tárlat jelentkezése. A szaporodó képzőművészeti centrumok vállalkozásai között is szá- montartott bemutatkozás az évadkezdő kiállítás, s ma már a mecénáló megye és város tágabb és szűkebb közössége is érdeklődő kíváncsisággal várja a fénybe- ragyogásba kibomló hónapmúlások választóvonalát és hazánk ünnepét köszöntő képzőművészeti seregszemlét. Ez évben különös jelentősége van az ünnep- idézésnek — felszabadulásunk harmincadik évfordulójának jubileuma és a tárlat megnyitásának napja egybeesik. Indokolt tehát, hogy tisztelgésnek, a művészet eszközeivel elmondott üdvözlésnek tekintsük a Tavaszi Tárlatot. E tény növeli rangját és emeli a várakozás kritikai mércéjének színvonalát. Talán szigorúbb lesz a megítélés, de annál igazabb és őszintébb lesz a mércét álló művek fogadtatása, megbecsülése. Meggyőződésem, hogy e jubileumhoz kapcsolódó seregszemle éppen az évforduló, szakmai szempontok mellett erőteljesen érvényesülő, bírálatot segítő érvei miatt tovább növeli a Tavaszi Tárlat komolyságát.

Vannak jubileumok, amikor az ünnep számvetésre készteti azokat, akik az ünnepig telt hétköznapokon dolgoztak; mérlegelni, értékelni kell az elvégzett munkát. Aki becsületes — legyen az alkotó, vagy mecénás — és nem kívánja becsapni magát, de másokat sem, különösebb biztatás nélkül vállalkozik a szembesítésre. Az ünnepi alkalom felelősséget oldó aktualitását, hangulatát nem kívánja menlevélnek használni. Tudnia kell, helyesebben tudnunk kell, hogy mit végeztünk jól, hol vagyunk bizonytalanok és mikor, miben tévedtünk. Sőt még azzal is szembe kell néznünk, hogy tévedésünk mikor származott a körülmények meg nem értéséből, s mikor volt félig tudott, de be nem vaHott, hogy eltévedtünk A reális értékelést a holnap kívánja; csak a valós értékelés nyomán születő hiteles eredményekre lehet hibákat kiküszöbölő, újabb eredményeket adó programot építeni. Harminc év már történelmet jelentő ünnepén indokolt tehát a számvetés. Ne térjünk ki előleA Tavaszi Tárlat szakmai fórum, de legalább annyira a közönség művészetet megértő, használó tevékenységének színhelye is. Érdemes ezért a kiállítás sorozatosságából, hagyományt teremtő erejéből a szembesítéshez erőt merítenünk. A bemutatkozás „történelmi múltja” már önmagában érték. A megye és Salgótarján felkarolta és sikeresen gyakorolja a műpártolásnak azt a szocialista formáját, amely felülemelkedett a szűkkeblű helyi elfogultság — vagy vélt