Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZG

tudott ellenállni a „ kísértésnek A minisztérium egyik illetékese azonban évről évre nemet mondott, azzal az indoklással: a darab erkölcstelen, szereplői betegesen terheltek, így az előadás rossz hatással lenne az ifjúságra... Az igazság kedvéért hadd tegyük hozzá: ugyanez az illetékes a premier után önkritikát gyakorolt, mondván: „Tévedtem... Ennél szebb előadást még nem láttam..." Tolnay Klári soha ilyen alaposan nem készült még szerepre. Már a próbák kezdete előtt szinte mindent elolvasott, ami Amerika déli államainak életéről, politikai és társadalmi viszonyairól szólt, így sikerült közelebbről is megismerked­nie azzal a sajátos világgal, amelyben a borzalom, az erőszak, a téboly az uralk­odó közeg, ahol oly nehéz emberhez méltó életet élni. Blanche figurája annyira átitatta, hogy - mint azt egy interjúban elmondotta - szinte eggyé vált vele. Hetek alatt tíz kilót fogyott, olyas­mik estek meg vele, hogy piros lámpa ellenére átment az úttesten, még a rendőr füttyét sem hallotta meg. Amikor ismerősök szólították, tétován továbbment, éjszakánként pedig félelmek zuhantak rá, gyakran úgy érezte: meg fog őrülni, akárcsak Blanche... Feledhetetlen volt a premier. A nézők a függöny összecsapódása után ülve maradtak, maguk elé meredtek. A néma csöndet csak jó néhány perc múlva törte meg a kirobbanó tapsvihar. Tolnay Klárinak sikerült, ami csak keveseknek: felbolygatta a közönség lelkiismeretét, rávette őket, hogy felismerjék önmaguk hibáit, létrehozta a feloldó, megtisztító katarzist. Tolnay Klári, Pécsi Sándor Blanche végzete beteljesült (Garai Tamás, 1980)

Next

/
Oldalképek
Tartalom