Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZC

1830-ban a házas és házatlan zsellérek a lakosság 15,5 %-a volt, 1910-ben a városban a mezőgazdaságból élő lakosság 64 %-ának nem volt földje. Nagy csapás volt az 1883-88 között a filoxéra, mely elpusztította a szőlőket, Gyöngyösről 359 kisbirtokos és szőlőkapás volt kénytelen más megyébe költözni. 1930-ban a Nagyatádi-féle földosztás után még mindig 1231 napszámos, de még 1946-ban is 899 nincstelen volt Gyöngyösön.

Az igen jelentős szőlő-bérmunkások bérét évszázadokon keresztül szabályozta a városi tanácsülés. Az 1682. március 7-i tanácsi határozat egy szőlőmunkás napi bérét 12 pénzben állapította meg. (Pénz alatt akkor dénárt értettek, ez ezüst aprópénz, a magyar Forint 100-ad része.) Ezért akkor a kapás 3,5 kg marhahúst, vagy másfél kg füstölt lapockát - sódart vehetett. Az 1707. március 2-i szabály szerint „a kapásnak és szőllő meczőnek” 36 magyar pénz „adassák” - tehát egy napra 36 dénár (magyar pénz: dénár).

1716-ban a kapás keresete naponta 5 poltúra (poltú- ra: a magyar ezüst dénárnak felét érő aprópénz). 1786. április 29-i (Szent György nap - évi tanács és főbíró választás napja Gyöngyösön) határozat szerint a napszám 4 garas (garas: 5,6 magyar dénárral egyenlő), tehát majdnem 22,5 dénár. Ezen ma ne csodálkozzunk, nagy szőlőtelepítések ideje ez a kor, kell a munkáskéz, nagyobb a napszám, de ha ezt még valaki étellel, itallal is megtoldja, akkor a gazdát 3 Forintra büntetik. Ugorjunk a XX. századba, az 1930-as években a napszám 1 P 70 fillér és 3 Pengő között ingadozott.

A kapások Gyöngyös külső részein, a Felső városban a Petőfi utca zsellérközeiben, az e felett kialakult Felső újvárosban és az Orczy kastély mögötti Benei hós- tyákban, továbbá az 1920-30-as években kialakuló Ersekföldön, a város déli részén laktak. Az „emberpiac” városunkban több helyen volt, a századfordulóig a Nagytemplom előtt, a felsőrészieknek az- 21 -