Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZB
A FESTŐ THE PAINTER „A műalkotásnak a természet helyébe kell lépnie, csak akkor szabadulhatunk majd meg attól, hogy a művészetet a természeten keresztül akarjuk látni; ehelyett inkább alávetjük magunkat a művészetnek, hogy megtanítson bennünket a természetet látni. ” Konrad Fiedler Kepes György pályája elején, 1930-ban úgy érezte, hogy a festészet eszközeivel nem lehetséges megfelelő képzőművészeti válaszokat adni a kor kihívásaira. Ezért is fordult a képi kifejezések új médiumai felé. Elsősorban a fényérzékeny anyagok, a fotó és a film lehetőségeit kutatta. Vizsgálódásai során mégis mindig egy alapvető festői problémával találta magát szemben, fény és árnyék viszonylatait, minőségét, hatását méregette fekete-fehérben is. 1950 után tért vissza újra a festészethez. Ennek egyik legdöntőbb oka a Cape Code-on töltött nyarak voltak. A Hosszú-tó partján álló Breuer Marcell által tervezett ház és környezete inspiráló erejű volt Kepes számára. A harmincas években Kepes is alkalmazott valamit a heartfieldi fotómontázs-technikából, keverve a valós anyagokat is felhasználó kollázstechnikával. Ezt a technikai gyakorlatot megőrizte későbbi festményein is, bár erősen politizáló, agitatív tartalma átalakult. A gazdag faktúrájú képfelületeket kollázstechnikával teleragasztott, meditativ tartalmú művekké alakította. Az elmúlás gondolatának metaforikus példatáraivá fejlesztette képeinek jelentős részét. Keresztrejtvények, dobókockák, labirintus-spirálok, csontvázak és álmoskönyvek fény-árnyék-föld textúrákba csomagolva, érzelmes színekkel jelennek meg festményein. Kepes líraian érzelmes festményein a világosság folytat párbeszédet a sötétséggel. “A piece of art must replace nature because this is the only way to free us from wanting to see art through nature; instead, we rather submit ourselves to art so it can teach us to see nature. ” Konrad Fiedler In 1930, at the early phase of his career, György Kepes felt that it was impossible to answer the challenges of his age with the means of painting. That is the reason that he turned towards the new media of visual expression. He studied mainly the possibilities of photosensitive materials, e.g. photos and films. Nevertheless, in the course of his research he was always confronted by a fundamental problem of painting, i.e. he was trying to fathom the relations between light and shadow, and its quality and effects in black and white. After 1950 he took up again painting. One of the main reasons for that came from his summers spent at Cape Code. The house, designed by M. Breueur, and its environment on the shore of Long Lake, proved to be inspirational for Kepes. In the 1930s Kepes used some of Heartfield’s techniques of collage, mixing real material with photos. He kept this technical approach in his later paintings too, altought his strongly political, agitative content gradually changed. The richly painted surfaces were transformed by the use of the collage technique into works having a meditative character. Crossword puzzles, dice, labyrinth-type spirals, skeletons and dream-books packages in light-shadow-earth textures, appear in his paintings in sentimental colours. In his paintings of lyric sensitivity a constant dialogue goes on between light and shadow. 38
