Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZB

Kepes György tevékenységének Magyarországon legkevésbé ismert területét képezik murális, monumentális művei. Olyan neves építészekkel dolgozott együtt, mint Walter Gropius, Luigi Nervi, Pietro Belluschi és Carl Koch. Üvegablakokat, mozaikokat, pannókat, tűzzománc falképeket, festett fémszobrokat, fényfalakat, programozott kinetikus műveket készített szerte az Egyesült Államokban, San Franciscótól Bostonig.

Az MIT Center for Advenced Visual Studiesban, amelyet ó' alapított 1967-ben, olyan munkacsoportokat alakított, ahol különféle tudományok és művészeti ágak ismerői - természettudósok, képzőművészek, mérnökök, technikusok, zenészek, videóművészek - közös munkával dolgoztak ki környezetalakító, ökológiai léptékű műalkotásokat.

Az ötvenes évek elejétől fokozatosan újra visszatért a festészethez és azóta jelentős festői életművet alkotott. Festészetében is tükröződnek szín- és fénytanulmányainak eredményei.

Számos művészetelméleti szimpoziont szervezett az 1960-as években, amelyek előadásait könyvekbe szerkesztve jelentette meg a Vi- sion+Vaiue sorozat hét kötetében. Elméleti munkásságát az 1944-ben megjelent A látás nyeive című könyvével kezdte, majd másik kiemelkedő műve a New Landscape (1956), amely magyarul A világ új képe a művészetben és a tudományban címmel jelent meg 1979-ben. A pályája elején a művészet társadalmat formáló erejébe vetett hittel induló Kepes György soha nem mondott le erről az ideáljáról. Mindig bízott abban, hogy a művészet segítségével az ipari civilizáció mint a modern ember reális környezete, a techni- cizált elidegenedés világa helyett a kívánt urbanizált és humanizált természetté válik. így nyert értelmet az az elképzelése, hogy a kor friss tudományos eredményeit és technológiáit alkalmazza és bevonja a művészet eszköztárába. Az új technikai eszközök segítségével kiterjesztett dimenziójú látás olyan elképzeléseket indukált benne, amelyeket nem minden lelkesültségtől mentesen így fogalmazott meg, ha a kor kihívásaira akarunk válaszolni: „egyszerrekeit rendelkeznünk a tudós agyával, a festő szemévelés a költő szívével”.

eld of visual education. This is well illustrated by the objects made by his students under his supervision at the workshop; they represent indeed a high artistic standard.

György Kepes’s murals and monumental works represent the least known field of his work in Hungary. He has worked with such important architects like Walter Gropius, Luigi Nervi, Pietro Belluschi and Karl Koch. He produced stained glass windows, mosaics, pan- neaux, enamel murals, painted metal statues, light walls and programmed kinetic works all over the United States, from San Francisco to Boston.

He organized a work team at the MIT Center for Advanced Visual Studies, which had been established by him in 1967 where scientists and artists, natural scientists, engineers, technicians, musicians and video-artists joined forces to create works of art of ecological dimensions with the aim of transforming their environment.

From the beginning of the 1950s, little by little he took up again painting and ever since he has created an important oeuvre also in this field. His paintings reflect perfectly the results of his researches in colours and light.

In the 1960s he organized a number of symposia dealing with the theory of art, later he collected the material of his courses and lectures in the seven volumes of his Vision+Va/ue. His theoretical activity started with the book Language of Vision, published in 1944, then another major work of his, The New Landscape, was published in 1956 which also appeared in Hungary under the title The New Image of the World in Art and Science^ 979).

Kepes, who started his career with the firm belief that art possesses a special force to form society, has never given up this ideal of his. He was always confident that using art, the industrial civilization ° the real environment of modern man ° would turn into an urbanized and “humanized” modern nature instead of a world of technicized alienation. That is how his concept found its meaning when he suggested to use the modern technologies and achievements of our age to enrich even more the great variety of artistic means. The vision, expanded by the introduction of modern technical means, inspired new ideas in him which he enthusiastically formulated in the following words: “We have to have the mind of a scientist, the eye of a painter and the heart of a poet at the same time"if we want to answer the challenges of our age.

4