Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZB
MURALIAK, ENVIRONMENTEK MURALSAND ENVIRONMENTS „Annái sötétebb az árnyék, fényhez. ” minél közelebb kerül a Leonardo Da Vinci A magyar nagyközönség számára talán a legkevésbé ismert területe ez a Kepes életműnek. Kepes György intenzív kapcsolatban állt az Egyesült Államokba áttelepült európai építészekkel, különösen a Bauhaus eszmék képviselőivel, Walter Gropiussal, Alvar Aaltóval, Pietro Belluschival. Breuer Marcellhez - egészen annak haláláig - szoros barátság fűzte. 1949-től számos monumentális üvegablak, mozaik, festett zománc falkép, fényfal tervezője. Rendszerint a fény valamilyen jellegzetes, az épület kínálta tulajdonságára építette kompozícióit. Kepes merész újító is, bátran használt szokatlan anyagokat és megoldásokat. A KLM New York-i székházának fényfala (1959), a maga Idejében szokatlan mű volt és nagy érdeklődést váltott ki elkészülésekor. Üvegablakai közül kiemelkedik a San Franciscó-i Saint Mary’s Cathedral gigantikus építményében látható üvegablak (1965). Fényfalai közül, rafinált elhelyezésével a Harvard Square-i Red Line című tűnik ki. Mozaikjai között pedig a Temple Emannuelle (Dallas, 1959) velencei üvegmozaikjai a legkvalitásosabbak. A nyugdíjba vonulása előtti időszakban már a komplex ökológiai léptékű környezetátalakítási elképzeléseket (Charles Center, Baltimore, 1964) szorgalmazta. “The closer is the shadow to the light, the darker it gets. ” Leonardo Da Vinci This is perhaps the least known area of Kepes’s oeuvre for Hungarian public. György Kepes maintained intensive contacts with the European architects who found a new home in the United States, especially with the representatives of the Bauhaus ideas, like Walter Gropius, Alvar Aalto, Pietro Belluschi. He was a close friend of Marcell Breuer until the death of the latter. From 1949 on he designed a number of monumental stained glass windows, mosaics, painted enamel murals and light walls. Usually he based his constructions on some typical light effects as these were offered by the building in question. Kepes was also a brave innovator, using unusual materials and solutions. The light wall of the KLM Building in New York (1959), this rather peculiar work in its own time, generated great interest when it was finished. The stained glass window of the gigantic Saint Mary Cathedral of San Francisco plays an important role among his window works (1965). The Red Line at Harward Square plays an important role among his light walls with its sophisticated positioning. The Venice type glass mosaics of the Temple Emmanuel (Dallas, 1959) represent the best artistic quality among his mosaics. Before his retirement he gave preference to the ideas of transforming the environment in a complex manner, i.e., at an ecological scale (Charles Center, Baltimore, 1964). 24
